A KTM 25 év 1000PS-ben – a sárdagasztótól a fenevadig

„Ez a vas senkit sem hagy hidegen – egyesek imádni fogják, mások gyűlölni.” Így állt 2004 novemberében az 1000ps.at-on, a 990 Super Duke első nagy tesztjében. Húsz évvel később a szerkesztőség az 1390 Super Duke R-en ült, és ezt írta: „Régen majmokat és kutyákat raktak rakétákba, kilőtték őket az űrbe, és figyelték, mi történik velük. Valahogy így jártam ma én is.” A kettő között több mint 550 cikk, 554 videó és egy márka áll, amelyet többször is teljesen újra meg kellett ismernünk. A sárdagasztótól az országúti fenevadig, a lemaradótól az úttörőig, az ár-érték győztestől a szanálási eljárásig és vissza a rajthoz. Ez nem cégkrónika. Ez az, amit akkor mondtunk. És hogy ebből mi állja meg ma is a helyét.

Őszintén szólva: az első éveinkben a KTM számunkra egy offroad cég volt, amely épp most tanulta megszeretni az aszfaltot. Az 1000PS archívuma a KTM-nél 2004-ben egy sóhajjal kezdődik: „Sokáig várakoztattak minket a mattighofeniek az új Superduke-ra. De most itt van – és megérte várni.” 2004-ben Fuerteventurán vezettem a KTM 990 Super Duke-ot, 370 kilométer tesztút, és 1,85 méteremmel úgy ültem a vason, mintha rám öntötték volna. A motor? „Függőséget okoz! A 120 lóerővel tényleg minden hülyeséget meg lehet csinálni.” A dizájn „ismét a Kiska tollából” származott, és azonnal megosztotta az embereket. Ezt jegyezd meg. 2026-ban visszatér.

Ami akkor feltűnt nekünk, az kevésbé a technika volt, mint inkább az emberek fajtája. 2007-ben az 1000PS így írt a Super Duke R mögött álló emberekről: „A KTM fejlesztési osztályán benzinőrült sebességmániások ülnek, és kellett nekik egy új játékszer. Most már mindannyian játszhatunk.” Szebben aligha lehet leírni egy céget. Az ár azonban kezdettől fogva téma volt, mellékízes bókként. 2008-ban, a 690-es és 990-es összehasonlításában ezt írtuk: „Az olcsó sárdagasztó imázst egyértelműen levetkőzte. Valószínűleg azért is, mert nem olcsó.” Kerek perec: a narancs már akkor is fájt egy kicsit a pénztárcának. Szokjatok hozzá ehhez a refrénhez, kedves KTM-rajongók. Mind a 25 éven végighúzódik, és a történet során inkább hangosabb lesz, mint halkabb.

Ugyanabban az évben érkezett az RC8, számunkra „az utolsó lépés a teljes palettás gyártóvá váláshoz”. Saját szupersport motor Mattighofenből – ez üzenet volt mindazoknak, akik a KTM-et még a sárban képzelték el. Fél évvel később jött a józan mérleg: „Az eladásokban a narancssárga szupersport még elmarad a várakozásoktól. Drágább, mint a japán ezresek.” Az igazság: 2008-ban a KTM mindent meg tudott építeni. Hogy a vevők mindent meg is vesznek-e, az egészen más kérdés volt. Ezzel a kérdéssel ebben a történetben még többször találkozunk, hol halkan, hol teljes erővel. De előbb jött egy időszak, amikor a narancsosok szinte mindent jól csináltak. És ezúttal kamerával ott voltunk.

2010-ben kezdtünk intenzívebben forgatni, az első KTM-klipek mediánban jó három percig tartottak. 2013-ban ez egy csapásra megváltozott: 62 KTM-videó egyetlen év alatt, több mint kétszer annyi, mint az előző évben. Az oknak két neve volt. Az első: 1190 Adventure. „Új korszak kezdődik. A KTM még jobban elcsavarja a csapot, és elsodorja a konkurenciát” – írtuk 2013 februárjában. A BMW R 1200 GS elleni videóban bevallottuk, hogy „kicsit elfogultan” vágunk bele a tesztbe, és őszinték maradtunk: „Ebben a GS még mindig verhetetlen. A KTM a több teljesítmény miatt egyszerűen inkább a menetdinamika felé hajlik. Túrakényelemben viszont hiányt szenved.” Világos szavak, még ha egy narancssárga reménységnek szóltak is.

2013 őszén aztán elhangzott a mondat, amely a KTM-nél a legjobban meglepett minket: „A KTM tulajdonképpen elég későn ugrott fel a mozgó vonatra. ABS terén a BMW és a Honda már rég átvette a vezetést.” Kemény szavak egy olyan márkára, amely a „Ready to Race” jelszót tűzte a zászlajára. Ugyanebben a cikkben azonban jött a fordulat. Egy 45 fokos dőlésszögben, az új kanyar-ABS-szel végrehajtott vészfékezés után ez állt ott: „Soha korábban nem tették a műszaki fejlődést ilyen egyszerűen használhatóvá és átélhetővé.” Képzeld el egy pillanatra: 45 fok dőlés, aztán teljes erővel bele a fékbe. Pontosan ettől a pillanattól tart mindenki közülünk, a kezdőtől a versenypályás hajtóig. A lemaradó egyik napról a másikra úttörővé vált. Nem rossz ősz Mattighofennek!

A második név: 1290 Super Duke R. A 2013 októberi videós konklúzió az egyik legegyértelműbb volt nálunk: „Ez most az a jármű a naked bike kategóriában, amit le kell győzni.” Semmi feltételes mód, semmi de. Aztán ott volt még a kicsi. A 390 Duke kapcsán 2013-ban félig viccesen megkérdeztük a KTM illetékesét: „… az ABS-rendszer, és még 5.000 eurót is akartál érte. Nem kell majd hamarosan csődöt jelentened?” A válasz szárazon jött: „Nem kell aggódnod, ez azért lehetséges, mert együttműködünk a Bajajjal.” Akkor ez egy poén volt. Ma ez a rész másképp olvasható, mégpedig egészen másképp. Jegyezd meg ezt a nevet, a történet végén olyan helyen bukkan fel, ahol senki sem nevetett.

2014-ben még azt írtuk: „Nincs motor, amely le tudná győzni ezt a fegyvert.” Aztán jött a BMW S 1000 R, és a párbaj „hajszálnyi győzelemmel a SuperDuke számára” ért véget. Egy évvel később összehasonlító tesztünk egy olyan kérdéssel kezdődött, amit 2013-ban sosem tettünk volna fel: „Még mindig a KTM Super Duke 1290 az uralkodó a nagy naked bike kategóriában?” És a pénz végleg refrénné vált. 2017-ben a videóban ez hangzott el: „Hétvégén elindítottam a KTM-konfigurátort. És mindent felraktam, amit szívesen látnék a Super Duke-on. Aztán jobbra lent az állt: 24.000 valamennyi.” Ismered ezt a pillanatot, ugye? Kattintasz és kattintasz, és a végén egy szám néz vissza rád, amely hangosabban üvölt bármelyik kipufogónál. A Super Duke még mindig nagyszerű volt. Csak az ár kérdése nem tűnt el többé.

Ezeknek az éveknek az igazi fordulópontja egy középkategóriás motor volt. A 790 Duke első tesztjén, 2018 márciusában hangzott el a mondat, amely azóta is meghatározza a teljesítményről alkotott képünket: „Alapvetően az úton nincs gyorsabb, mint egy agilisra hangolt motor nagyon jól és élesen kidolgozott 100 lóerővel.” Nyáron a videóban rátettünk még egy lapáttal: „Amit a KTM a történelemben először elért: létrehoztak egy »kell nekem«-effektust. Ráülsz, bugyog, csinálja, teszi a dolgát. Ott van minden vezetéstámogató, minden megvan. Megvenni.” Az archívum megerősíti a megérzést: a 2018-ban a KTM-modellcsaládokra fordított beszédidőnk csaknem kétharmada a Duke 690/790-é volt. A törzsasztal lóerőt számol. Mi 2018-ban vigyorokat számoltunk.

Két mondat ezekből az évekből megérdemli, hogy feljegyezzük, mert ellentmondanak egymásnak. 2018, a 690 Duke-on a hegyen: „Az egy henger is not dead, még mindig van létjogosultsága. – Szavad Isten fülébe és a KTM fejlesztőinek fülébe.” Fél évvel később, a 790 Adventure-ön Marokkóban: „Fogy a levegő az egyhengeresek körül … ez egyszer akár a 690-esek végét is jelentheti.” Ugyanott jelent meg az első valódi kritika egy KTM-ígérettel szemben: „A KTM azt magyarázta nekünk, hogy ez most gyakorlatilag olyan, mint egy hard enduro egy túrahajó menetkényelmével. A kemény terepen aztán persze nem így volt.” Kéz a szívre: aki mindkettőt ígéri, annak mindkettőben meg kell felelnie.

2021-ben annyit beszéltünk a KTM-ről, mint még soha: a YouTube-on a teljes fejezet-beszédidőnk 15,3 százaléka szólt abban az évben a márkáról. Ugyanakkor az ítéletek óvatosabbá váltak. A 2021-es nagy túraendúró-összehasonlításban ez hangzott el: „Őszintén szólva egyik motornál sem érzem jónak az ár-érték arányt. Mindegyiket iszonyúan drágának tartom.” És 2023 májusában, a 790 Duke kapcsán elhangzott a mondat, amely a fordulatot jelzi: „A KTM fantasztikus motor. De összehasonlításban – régen ár-érték győztes volt – most már a többiek jobb választás ár-érték szempontjából.” A korábbi ár-érték győztes már nem volt az. Ez fáj, épp azért, mert maga a motor fantasztikus maradt. Nem a Duke lett rosszabb. A többiek lettek jobbak.

A konszernről, amely épp beszállt az MV Agustába és a CFMOTO-val Kínában gyártatott, 2022 decemberében ezt írtuk: „Ne hazudjunk magunknak – aki nagy akar lenni a motorüzletben, és még nagyobb szeretne lenni, annak hatékonyan, lehetőleg nagyon olcsón is kell gyártania.” Két évvel később már szó sem volt nagyságról. 2024. november 26-án az 1000PS beszámolt a szanálási eljárásról. Tizenkét nappal később egy videóban tíz nézői kérdésre válaszoltunk, és az utolsó volt a legfontosabb: „Hogyan tovább a KTM-mel 2025-ben? Egyértelmű válasz: fogalmunk sincs.” Utánaszámoltunk: egy KTM-endúró tíz év alatt 36 százalékkal drágult, miközben Ausztriában 37 százalékos volt az infláció. „Gyenge vigasz.”

2025 januárjában, a hosszú ideje regnáló vezér lemondásakor feltettük az év kérdését: meg tudja-e tartani a KTM a „Ready to Race” szlogenjét, „vagy a jövőben inkább »Here to Stay«-nek kell hangzania”. Február végén, három nappal a hitelezői döntés után, jött egy feltételhez kötött hitvallás: „A valódi felhasználók aránya a KTM-nél vezető. Ezek a dolgozók, akik a szalag mellett állnak, és hétvégén maguk is izzadnak az endúróval a meredek lejtőn, visszajönnek, és tudják, min kell javítani.” De az is: „Nem fordulhat elő többé, hogy egy problémás vevőt hónapokig lerázzanak.” Ez nyitott szemmel szeretni. Pontosan így kellene beszélni egy márkáról, amely fontos nekünk: őszintén, követelőzően és anélkül, hogy becsapnánk az ajtót.

2024-ben visszatekintettünk is. Az első Super Duke-ról, a Pannonia-Ringen tett körök után: „Akkor, az első generációval, menő és lenyűgöző volt, de tényleg gyors? Nem. A motor nem volt stabil.” Az új 990 Duke-ról pedig: „tényleg ott folytatja, ahol az első Super Duke kezdte. Az első 990 Super Duke gyakorlatilag kétszer annyit fogyasztott, egyébként hasonló teljesítményadatok mellett.” Egészen az utómondatig: „Miért nem vezeti mindenki a saját Super Duke-ját – amíg rá nem nézel az árcédulára.” Itt van megint a refrén. A kör mégis bezárul: a naked bike, amely 2004-ben országúti márkává tette a KTM-et, 2024-ben újra itt van. Csak ezúttal készen.

2026 februárjában beszámoltunk a Kiskával való szakításról: „Aligha volt márka a motoros szegmensben, amely ilyen következetesen épített volna egy felismerhető formanyelvre. Ugyanakkor a dizájnt a piacon újra és újra ellentmondásosan vitatták.” Pontosan ezt írtuk már 2004-ben is, akkor jóval rövidebben: „Ez a vas senkit sem hagy hidegen.” Huszonkét év van a két mondat között, és ugyanazt jelentik. A Kiska olyan arcot adott a KTM-nek, amelyen vitatkozni lehetett, és éppen ebben rejlett az ereje. Aki szerette, narancssárgát vett. Aki gyűlölte, mégis beszélt róla. Hogy milyen lesz a következő arc, azt archívumunk még nem árulja el. Egy azonban biztos: magasan van a léc, és az új dizájnközpontnak előbb át kell ugrania.

Egy archívum könyörtelen, mert emlékszik arra, amit mondtunk. 2011-ben a KTM Ausztria vezetője az EICMA-n azt mondta nekünk: „Az út a supermotótól a naked bike-ok felé vezet.” Igaza volt. A 690-től 990-ig terjedő Duke-család a videóinkban a Super Adventure után a második legnagyobb KTM-modellcsaláddá vált. Aztán a 2013-as 5.000 eurós Duke-ról szóló viccünk: „Nem kell majd hamarosan csődöt jelentened?” Tizenegy évvel később jött a szanálási eljárás, és a partner, akit a KTM akkor válaszként megnevezett, 2025-ben megmentővé vált: a Bajaj. És a 2014-es „fegyver”, amelyet egyetlen motor sem tudott legyőzni? Négy hónapig bírta, amíg az S 1000 R csak hajszállal kikapott. 2024-ben a 990 Duke-nál már mi magunk kérdeztük, kinek kell „felette még a Super Duke”.

Az egyhengeres kérdésben 2018-ban és 2019-ben mindkét oldalt képviseltük: „Az egy henger is not dead” kontra „Fogy a levegő az egyhengeresek körül”. Amikor a KTM 2025 júliusában újraindította a gyártást, a 690 Enduro R és a 690 SMC R az első modellek között volt. Pont a hegyi motorosnak! Az elektromos kérdésben 2019-ben és 2021-ben arra tippeltünk, hogy nem lesznek nagy elektromos KTM-ek: „Íme a szenzáció: semmi!” 2026.09.03-i állapot szerint az 1000PS archívumában nem található nagy elektromos KTM, csak a Freeride E. 2022-ben pedig az MV Agustánál attól tartottunk, hogy „a nagy múltú vállalatot teljesen bekebelezik”. 2025 februárjában az MV Agustát ismét eladták. A legnyilvánvalóbb téves jóslatunk. Az egyetlen állandó 25 év alatt? Az ár: 2008-ban „drágább, mint a japán ezresek”, 2017-ben „24.000 valamennyi”, 2023-ban „régen ár-érték győztes”.

2026 májusában a megmentés utáni első negyedéves jelentésről ezt írtuk: „Az akut létkérdést a jelek szerint megválaszolta a Bajaj támogatása. Most a jóval nehezebb feladatról van szó: a megmentésből fenntartható ipari újrakezdést csinálni.” Kerek perec: nem tudjuk, milyen lesz a következő 25 év. Egy archívum visszafelé tud nézni, előre nem. De 2004 óta tudjuk, hogy ez a márka sosem volt közömbös számunkra. Ünnepeltük és kritizáltuk, tévedtünk és igazunk lett, és minden alkalommal újra odanéztünk, amikor valami új érkezett Mattighofenből. Egy motornál ez a siker fele. Egy márkánál az egész.

2001 októberében az 1000PS.at Nils Müller szakdolgozati projektjeként indult el a Wiener Neustadt-i Szakfőiskolán. Ebből egy olyan platform nőtt ki, amely ötvözi a motoros újságírást, a közösséget és az iparág digitális megoldásait. A 2026 októberi 25 éves jubileum alkalmából ebben a sorozatban visszatekintünk a motormárkák fejlődésére – negyedszázadnyi saját tudósítás alapján, sok magunk által megtett kilométerrel és azzal a kíváncsisággal, amely az első naptól hajt minket: mi jön ezután?