A ruházati kompromisszum túraendúrón offroadon

Aszfalton a ruházat kérdését magamban már rég megválaszoltam. Ott háromrétegű laminátot hordok, és meglepően jól boldogulok vele magas hőmérsékleten is. Az ok egyszerű: aszfalton szinte mindig gurulsz, a menetszél neked dolgozik, a tested pedig keveset teljesít. Csak a dugóban válik kellemetlenné, az pedig az én túráimon kivételnek számít.

Offroadon ez a számítás teljesen megfordul. Endúrózás közben jóval magasabb pulzustartományba kerülsz, folyamatosan az egész testeddel dolgozol, és belülről fűtöd magad. Pontosan itt van a probléma lényege, és fizikailag jól megmagyarázható: a lélegző textíliák a vízgőzt csak hőmérséklet- és páratartalom-különbség mentén tudják kifelé szállítani. Kemény munka közben azonban a test több izzadságot termel, mint amennyit még a legjobb anyagok is el tudnak vezetni, ráadásul meleg, párás levegőben ez a különbség tovább zsugorodik. Egy trükkös szakaszon 38 vagy 41 fokban ezért annyi szellőzőnyílást téphetsz fel, amennyit csak akarsz: ha nem fúj át rajta a menetszél, a ruha szauna marad. Legutóbb pontosan így jártam Dél-Franciaországban: 41 fok a kijelző szerint, köves, blokkos terep, lépésben haladás. A szellőzés teljesen hatástalan volt. Ehhez jön még a védelem kérdése, ami offroadon másképp fest, mint aszfalton: gyakrabban esel, de többnyire lassabban, és pontosan ezért távolodnak el ennyire egymástól a ruházati koncepciók.

Hogy ebből ne membránfikázás legyen, korrektnek kell maradni, és meg kell érteni, mit tud egy ilyen laminát. A háromrétegű laminátnál a membrán szorosan a külső anyag és a belső bélés közé van ragasztva. Semmi nem csúszik el, semmi nem dörzsöl, a felépítés robusztus és viszonylag könnyű. Maga a membrán egy nyújtott fluorpolimer, négyzethüvelykenként milliárdnyi mikroszkopikus pórussal. Ezek a pórusok nagyságrendekkel kisebbek egy vízcseppnél, de jóval nagyobbak egy vízgőzmolekulánál. Az eső kint marad, a testpára kijuthat – amíg az említett különbség megvan.

Hogy ez mennyit ér, azt 2005-ben a Yellowstone-ban tanultam meg. A park látogatói területei 2.000 és 2.400 méter között fekszenek, fagy az év minden hónapjában előfordulhat, a nyári éjszakák pedig rendszeresen nulla fok felé csúsznak. Akkori amerikai utunkon reggelente mínuszok voltak, közben pedig záporok, és a motoron megesküdtem: soha többé nagy útra Gore-Tex háromrétegű laminát nélkül. Otthon ezután a Gore-Tex-specialista Stadlernél rendeltem egy csúcsfelszerelést, és hideg, nedves körülmények között egy ilyen laminátot a mai napig semmi sem pótolhat. Csak azt fontos őszintén helyre tenni, miért fizet az ember: a laminát időjárás-biztosítás beépített felső határral az izzadság elvezetésénél, nem klímaberendezés.

Csakhogy a nyári problémát nem oldja meg. Sok utazás után az őszinte igazság így szól: még a hatalmas, cipzáras szellőzőnyílásokkal ellátott ruháim sem közelítik meg soha egy cross-felszerelés levegősségét. A membrán hidegben és esőben nyer, és mindig veszít, amikor hiányzik a menetszél, és megugrik a pulzus.

A másik végletet ugyanilyen jól ismerem, mert rendszeresen visszabillenek oda. A cross-ruházat könnyű, nyitott mesh- és sztreccsanyagokból készül, mindenféle vízálló réteg nélkül. Kompromisszummentesen a légáteresztésre épül, a védelmet pedig nem a textil adja, hanem különálló protektorok. Ilyenkor egy mezt hordok, alatta egy levegős protektoros mellénnyel. A védelem kérdésénél érdemes a szabványra pillantani: a protektorokat az EN 1621 szerint két szinten vizsgálják, és a Level 2 átlagosan csak feleannyi maradék erőt engedhet át, mint a Level 1. Egy jó, Level 2-es protektorokkal szerelt mellény tehát nem fügefalevél, hanem komolyan veendő védelem. Ehhez jön egy részlet, amit sokan alábecsülnek: a mez alatt a funkcionális póló is eldönti, milyen lesz a nap. A pamut teleszívja magát és kontrollálatlanul hűl ki, egy szoros sportpóló legalább oda szállítja az izzadságot, ahol a menetszél elpárologtathatja. A levegős tábor is a hagymaelvből él, csak éppen fordított irányban gondolkodva.

Egy forró, munkás offroad napon ezzel a felállással kiválóan át lehet vészelni. Az ára ismert: amint eső közeleg, ott állsz a pálya szélén, és húzod magadra az esőruhát, hideg ellen pedig csak a hagymaelv segít, mindazzal, amit a csomagtáska kiad. A mindenre jó csodaruhát adventure-túrákra, amely izzasztó szakaszokon és a legalacsonyabb hőmérsékleten egyaránt működik, mindenesetre a mai napig nem találtam meg. Mostanra úgy gondolom, hogy nem is létezhet, mert a maximális levegősség és a záró membrán fizikailag ellentmond egymásnak.

Eddig a legjobb valóságpróbát erre a dilemmára a Colorado Backcountry Discovery Route adta. A BDR szervezet, egy nonprofit amerikai kezdeményezés, államokon átívelő offroad útvonalakat dokumentál túraendúrók számára, és ingyen elérhetővé teszi a GPS-trackeket a térképekkel együtt; a coloradói útvonal, röviden COBDR, hivatalosan 745 mérföld hosszú. A két Aprilia Tuareg 660-asunk a kész, előre programozott útvonallal együtt a goldeni Colorado Motorcycle Adventurestől érkezett, és aki élőben akarja tanulmányozni a ruházati problémát, aligha talál jobb laboratóriumot: ez az út sivatagi hőséget a völgyben és havas darát a hágón egyazon napon dob a kerekeid elé.

Ott az iXS Venture-Air 1.0 volt rajtam, egy kétrétegű ripstop ruha nagy szellőzőnyílásokkal, kabát és nadrág világos szürkés-olíva színben. Ez volt eddig a legelfogadhatóbb kompromisszum a gyűjteményemben: elég levegős, amíg mozgásban voltam, és vízlepergető kialakításával használható alap, amikor 3.700 méteren elkapott minket az eső. Clemo mellettem a tisztán cross-megoldásban ment, és a szerepek elosztása tanmese volt. Amikor elakadtunk egy vizes gödörben, és a mentésnél alaposan megizzadtam, ő csak szelíden mosolygott levegős MX-szerelésében. Fent, a 3.901 méter magas Engineer Passon és a nagyjából 3.850 méter magas Cinnamon Passon, egyjegyű hőmérsékleten és közeledő záporokkal a kép teljesen megfordult. Egyébként a rendszerhez a fej is hozzátartozik: offroadon tudatosan zárt, plexis endúrósisakot hordok, az Arai Tour-X5-öt, amely melegebb, mint egy crossbukó szemüveggel, cserébe esőben és az összekötő szakaszokon megment. És mivel ilyen pillanatokban folyamatosan egyeztetni kell a nyomvonalat, a mentéseket és a fotómegállókat, a kommunikáció a Cardo Packtalk Edge mesh-rendszeren keresztül zajlott, amely offroadon valódi biztonsági nyereségnek bizonyult.

A coloradói tanulság kényelmetlen: mindkét filozófiának megvolt a maga pillanata, és egyik sem nyerte meg teljesen a napot. Pontosan ezért már nem hiszek az egyetlen tökéletes ruhában, hanem az okosan felépített rendszerben.

A következő próbálkozásom tudatosan ismét a levegősség felé billen, de biztonsági hálóval. A terv így néz ki: felül egy levegős protektoros inget hordok, rajta egy cross-mezzel, vagyis maximális szellőzés pontosan ott, ahol a test munka közben a legtöbb hőt termeli. Időjárás-biztosításként egy szuperkompakt Gore-Tex felsőkabát kerül fixen a motorra, kézre esően lekötözve. Ha rossz idő közeleg, rászánom a két percet, és felhúzom. A nadrágnál fordított utat járok, és maradok egy membrános, nagy szellőzőnyílásokkal ellátott túraendúró-nadrágnál, mint legutóbb az iXS. A lábak kevesebb hőstresszt termelnek, mint a felsőtest, cserébe ők fogják fel elsőként a permetet, a vízátkeléseket és a felfröccsenő vizet.

Hogy ez a rendszer véget vet-e a keresésnek, nem tudom; valószínűleg az offroad ruházati kompromisszum megoldhatatlan probléma marad, amely mentén csak okosabban lehet araszolni. De pontosan erre valók az utazások. Az új felállást a következő projekteken teszteljük, jelenleg Arizona, Texas, Görögország és Portugália van tervben. Maradj velünk – értetek egyetlen kutatási projekt sem túl macerás számomra.