KTM 690 SMC R 2026 teszt – mutatványok és kanyartámadások Barcelonában

Barcelona környékén, a kanyargós hegyi utakon gyorsan megmutatja, miről is szól ez a motor: könnyed kezelhetőség, egy erős egyhengeres és az a tipikus Supermoto-érzés, amikor a motor szinte magától veszi a kanyarokat. Sok szép emlék jut eszembe a saját Supermoto-időszakomból. Az első 690 SMC-t még közel 20 évvel ezelőttről ismerem – és ezért is lenyűgöző látni, ahogy ez a koncepció fejlődött. Az új generáció hű marad karakteréhez, de érettebbnek, precízebbnek és modernebbnek tűnik, mint sok elődje.

A KTM 690 SMC R 2026-ban is a legerősebb egyhengeres Supermoto, és nem is próbál mást mutatni. Ezzel egy időben a szegmens újra lendületet kap. Olyan modellek, mint a Stark Varg SM, a Ducati egyhengeres Hypermotardja vagy az újjáéledt Suzuki DR-Z 400 azt mutatják, hogy a Supermoto ismét előtérbe kerül. A KTM következetesen ragaszkodik a klasszikus egyhengeres koncepcióhoz. Az immár 79 lóerőt adó, 693 köbcentis LC4 motor semmiképpen sem tűnik gyengének. Ugyanakkor a motor körülbelül 162 kilogrammos menetkész súlyával kellemesen könnyű és rendkívül agilis marad. Azonnal érezhető: ez a motor valódi szórakozásra lett tervezve.

Az LC4-motor valóban elszántan pörög fel gázhúzásnál, és pontosan azt nyújtja, amit egy erős egyhengerestől elvársz. Körülbelül 3.000 fordulat/perc környékén a motor rendesen megtolja a gépet, és tiszta nyomást épít fel – az idősebb karburátoros egyhengeresek ki-be kapcsoló érzete nélkül, de érezhető erővel. Nagyon hamar megérzi az ember, mit csinál a motor – és pont ez ad önbizalmat. A klasszikus hosszú löketű karakterisztika 105 mm-es furattal és 80 mm-es löketével pontosan ezt a tipikus érzést adja: rengeteg nyomaték, sok mechanikai visszajelzés, és közvetlen kapcsolat a gázkar és a hátsó kerék között. Sajnos a hang az Euro-5+ homologizáció miatt jóval szelídebbé vált. Az egyhengeres karakter azonban megmaradt. A vibrációk természetesen még mindig jelen vannak – viszont sokkal kifinomultabban, mint a régebbi generációknál. Röviden: Az LC4 még mindig igazi egyhengeres érzést ad – csak modernebb köntösben.

A Supermoto-k a futóműből élnek – és pontosan itt vizsgáltam meg behatóan a 690 SMC R-t. A WP-komponensek elöl 215 mm-es, hátul pedig 240 mm-es rugóutat kínálnak. Az úton jól működik. Gyors kanyarokban a motor stabil marad, miközben rendkívül agilis. Olesa de Bonesvalls kanyargós útjain gyorsan észre lehet venni, hogy a villa alapértelmezés szerint inkább komfortos hangolású. Aki sportosabban vezet és keményebben fékez, valószínűleg több nyomófokozatot szeretne beállítani elöl. Pontosan ezt is tettem, és jelentősen növeltem a villa nyomófokozatát – egészen a maximumig. A futómű beállítása után sokkal nagyobb bizalom alakul ki az első kerékben, és a villa és a hátsó lengéscsillapító egyensúlya így sokkal jobban illeszkedik a Supermoto-karakterhez. A króm-molibdén váz közvetíti ezt a tipikus Supermoto-érzést: közvetlen, precíz és rendkívül kommunikativ. Azonnal érezni lehet, mit csinál az első kerék. És pontosan ez az a pont, ahol a Supermoto igazán szórakoztatóvá válik. Későn lehet fékezni, a motort könnyedén oldalra dönteni, és korán újra gázt adni.

A 690 SMC R elektronikája modern, de kellemesen áttekinthető marad. A TFT-kijelző jól olvasható és logikusan felépített. Gyorsan megtalálja az ember, amit keres, anélkül, hogy hosszan kellene a menükben navigálni. Alapfelszereltségként két menetmódot, kipörgésgátlót és Supermoto-módos ABS-t kínál. Az ABS hátul kikapcsolható – egy kötelező funkció mindazok számára, akik szeretnek pályán közlekedni és keresztbeforduló hátsó kerékkel kanyarba driftelni. A kipörgésgátló viszonylag észrevétlenül dolgozik a háttérben. Aki klasszikusabb élményre vágyik, teljesen kiiktathatja, és hagyhatja, hogy a hátsó kerék dolgozzon. Az opcionális Tech Pack kiterjeszti a beállítási lehetőségeket olyan funkciókkal, mint a kerékpárvezérlés, motorfékerő-szabályozás és további pálya funkciók. Az extra költségű gyorsváltó nagyon tisztán működik – mind felfelé, mind lefelé váltásnál. Számomra egyértelműen ajánlott.

Az egyhengeres Supermoto szegmensben a KTM-nek van versenytársa. A Ducati Hypermotard 698 Mono szintén erős egyhengeresre épül, és kiterjedt elektronikával kombinálja azt. A Husqvarna 701 Supermoto technikailag sok DNS-t oszt meg a KTM-mel, de megjelenésében és ergonómiájában kissé eltérően van kialakítva. Olyan modellek, mint az Aprilia Dorsoduro is szerepet játszanak ebben a kategóriában, ám azok V2-motorokra támaszkodnak, így teljesen más érzést nyújtanak.

Bár az SMC R egyértelműen a vezetési élményre van tervezve, meglepően jól kezelhető hétköznapokban is. A 899 mm-es ülésmagasság a magasabb vezetők számára problémamentes. Számomra, 176 cm-es testmagassággal, még mindig könnyen megbirkózható, de a kisebb pilótáknak a manőverezésnél kicsit többet kell dolgozniuk. Az egyenes üléspozíció és a széles kormány miatt a motor a városi forgalomban is jól irányítható. Az egyhengeres motor alacsony fordulatszámon kissé durvább, de összességében elég kifinomult marad a mindennapokhoz. A hosszú távú utak nem igazán a Supermoto erősségei – ehhez az ülés túl keskeny és a kényelem korlátozott. Viszont rövidebb utakra, kanyargós vidéki utakra vagy szűk pályán való spontán egykerekezésekre az SMC R pont az, ami kell.