A jelentéshez végzett kutatásaim során három japán kifejezésre bukkantam, amelyek mindent megmagyaráznak: Kaizen, Monozukuri és Genchi Genbutsu. Ami elsőre menedzsment-divatszavaknak tűnik, valójában mélyen gyökerező kulturális imperatívuszok.
Kaizen a folyamatos fejlődést jelenti. Nem egy látványos forradalmat minden ötödik évben, hanem évtizedek során végrehajtott apró javítások ezreit. A Kaizen a fokozatos előrelépés filozófiája, ahol minden apró problémát megoldanak, mielőtt rendszerszintűvé válhatna. Amíg az európai gyártók három-öt évente radikálisan újítják meg platformjaikat, addig a Suzuki évtizedek óta finomítja ugyanazt az alapot. A DR650? Lényegében változatlan 1996 óta. A V-Strom család? 2002 óta piacon van, folyamatos részletjavításokkal, marketing vezérelt forradalmak helyett.
Monozukuri – a létrehozás művészete – a gyártást a munkából mesterséggé emeli. Kombinálja az emberi kreativitást a technológiai precizitással, és egy belső büszkeséget terem a minőségről, amit a világon semmilyen ösztönző rendszer nem tud utánozni.
Genchi Genbutsu – menj és nézd meg magad – arra kényszeríti a vezetőket, hogy közvetlenül a probléma keletkezési helyén vizsgálják meg azokat. Nincsenek PowerPoint-prezentációk, nincsenek szűrt jelentések. A vezetőknek be kell lépniük a gyártócsarnokba, és saját szemükkel kell látniuk a problémákat. Ez a közvetlenség megakadályozza, hogy a problémák a hierarchiákban elakadjanak.
Az igazi áttörést azonban valami olyan jelent, amit a nyugati gyártók soha nem tudnak lemásolni: a becsület és a szégyen. A japán kultúrában a hibás termékek gyártása kollektív szégyent hoz az egyénre, a csapatra, a cégre és a nemzetre. Egy hibás motorkerékpár nem gyártási hiba, hanem személyes kudarc. Ez a kulturális formálódás egy nulla-hiba mentalitást teremt, amit a statisztikai minőségellenőrzések önmagukban soha nem érhetnek el.