Vadnyugat

Amikor Közép-Európában a Vadnyugat kerül szóba, azonnal Texas képei jelennek meg előttünk – végtelen prérik, poros sivatagok, perzselő napsütés és lovasok, akik tikkasztó hőségben vágtáznak. Ez a kép mélyen gyökerezik a képzeletünkben, pedig inkább Hollywood, mint a valós történelem keze munkája. Az amerikai filmipar, amely Kaliforniában honos, szívesen forgatta westernjeit a közelben – Arizonában, Nevadában vagy ikonikus helyszíneken, mint a Monument Valley. Ezek a tájak tökéletes színteret nyújtottak hősöknek, mint John Wayne vagy Clint Eastwood. Így vált a "Vadnyugat" a nap, a homok és az alkonyati pisztolypárbajok szinonimájává. A valóság azonban összetettebb és földrajzilag sokkal kiterjedtebb volt. Az igazi Nyugat hatalmas területeket foglalt magában a Mississippi és a Csendes-óceán között – tehát Montana, Wyoming, Colorado és Idaho is ide tartozott. Itt a történelem egy másik, gyakran keményebb része zajlott: aranyláz, szőrmekereskedelem, vasútépítés és az új telepesek valamint az őslakosok közötti heves konfliktusok – többnyire hideg, hegyvidéki régiókban, amelyeket mély erdők, hó és zord időjárás jellemzett. Különösen Idaho volt a Vadnyugat idején igazi határvidék – eredeti értelemben vett frontier. Mivel azonban Hollywood a sivatagban mesélte el történeteit, ez az északi, alpesi Nyugat nagyrészt láthatatlan maradt. Így ma is, amikor mi európaiak a "Vadnyugatra" gondolunk, perzselő hőség és porban álló pisztolyhősök jutnak eszünkbe – holott az igazi Nyugat gyakran hidegben, csendben és szelídítetlen vadonban terült el.

Pontosan ott motoroztunk, ahol 1866-tól kezdve a legendás Red Rock Stage hagyta maga után nyomait. Naponta körülbelül 125 mérföldet tett meg Montanai Red Rockból Idahoi Salmanhoz. Nyolc kocsi naponta, összesen 14 Concord-kocsi és 12 szekér volt bevetve – a 19. század logisztikai bravúrja. Ahol a szakasz működtetéséhez a kápolnákon 90 ló állt készenlétben az útvonal mentén.

A jegy akkor 8 dollárba került, ami sokak számára kisebb vagyon volt. Viszont nem volt garancia a kényelemre: nyáron por, télen hóviharok, tavasszal sáros utak. Napi dolgok közé tartoztak a támadások, feldőlt kocsik vagy megsérült lovak. Különösen hírhedt volt a Lemhi Pass, ahol a kocsikat „double rough-locked” vitték le: a kerekek blokkolva, lánccal biztosítva, hogy ne iramodjanak a völgybe kontroll nélkül.

Elképzeltük, ahogy az utazók szorosan összepréselődve ültek a kocsikban, miközben kint süvített a szél. Ma V-Strom 800 DE-nkkel dübörgünk végig ugyanazon a hágón. 84 lóerő, kipörgésgátló és LED világítás – egy kényelem, amiről 150 éve az emberek nem is álmodhattak. De egy dolog változatlan: a húzás a gyomorban, amikor az ember a hágó tetején áll és a mélybe tekint. És az akarat, hogy nekiinduljunk a következő szakasznak.

Sok régi ranch-ház, amely egykor lócserélő állomásként szolgált, még ma is áll. Számunkra tökéletes fotóhelyek – egykor hely volt, ahol az utazók gyorsan kávéztak, lovakat cseréltek és a posta továbbment. Ma megállunk itt, hogy levegőt vegyünk, elkalandozzunk a tekintetünkkel, és tudatosítsuk magunkban, hogy minden hosszú utazás sok kis megállóból áll.

Az egyik legérzelmesebb pillanat a túránk során: a Continental Divide, Észak-Amerika központi vízválasztóján található Lemhi Pass átkelése. Itt dől el, melyik irányba folynak a folyók. Keletre a Missouri, majd a Mississippi felé, végül a Mexikói-öbölbe. Nyugatra a Columbia folyóba, majd tovább a Csendes-óceánba áramlik a víz.

Számunkra, motorosoknak, ez egy lenyűgöző földrajzi pont, de a Lewis és Clark-expedíció számára 1805-ben ez a történelem fordulópontja volt. Feladatuk az volt, hogy megtalálják az Atlantitól a Csendes-óceánig tartó folyamatos vízi utat – a legendás „Northwest Passage”-t. Amikor ideértek, rájöttek, hogy nincs hajózható összeköttetés. Helyette a hatalmas Sziklás-hegység zárta el őket.

Lewisnak és Clarknak el kellett hagyniuk a csónakjaikat, és a Shoshone-któl kellett lovakat szerezniük, hogy tovább haladhassanak. Ez a felismerés sokként érte az expedíciót, de egyben bizonyság volt kitartásukra is. Pontosan itt vált világossá: Észak-Amerikán nem lehet egyszerűen csónakkal átkelni parttól partig. Az egyszerű átkelés álma tovatűnt – de a kaland folytatódott.

Ahogy Suzukinkkal áthaladtunk a Continental Divide-on, tudatában voltunk annak, mennyire fontos ez a hely a történelem szempontjából. Minden gázhúzásnál, minden völgybe irányított pillantásnál úgy éreztük, nemcsak motorosok, hanem egy kicsit történetmesélők is vagyunk.

Salmonban, Idaho-ban egy olyan helyen álltunk meg, amely szinte egyedülálló módon kapcsolódik a Nyugat történetéhez. Itt született Sacajawea, egy fiatal shoshone nő, 1788 körül. Mindössze 16 évesen része lett a Lewis és Clark expedíciónak, férjével, Toussaint Charbonneau-val és kisfiukkal, Jean Baptiste-val együtt.

Szerepe meghatározó volt:

• Tolmácsként: Shoshone nyelven és valamennyit Hidatsa nyelven beszélt, és segített elkerülni a félreértéseket a törzsekkel való találkozások során.
• A béke szimbóluma: Ő és a kisbabája jelenléte jelezte az őslakos törzseknek, hogy az expedíciónak nincsenek ellenséges szándékai.
• Útmutatóként: Segített biztonságos útvonalak megtalálásában a Sziklás-hegységen keresztül, és elvezette az expedíciót olyan helyekre, amelyeket nélküle aligha értek volna el.

A Lemhi Passnál segített lovakat szerezni a shoshone-któl – ezek nélkül az állatok nélkül az expedíció valószínűleg meghiúsult volna. Ma a Salmoni Sacajawea Értelmező, Kulturális és Oktatási Központ emlékeztet az örökségére. Számunkra több volt, mint egy múzeumlátogatás: ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk, hogy az igazi hősök nem mindig azok, akik az első sorban harcolnak. Gyakran a csendes, okos és bátor társak azok, akik döntő különbséget tesznek.

Sacajawea fiatalon halt meg, 1812 körül. Ám emléke tovább él – emlékműveken, tankönyvekben, sőt egy 1 dolláros érmén is. Az emberek Idaho-ban a mai napig a bátorság és az útmutatás szimbólumaként tekintenek rá. És számunkra, motorosok számára felemelő élmény volt az ő szülőföldjén motorozni.

A Suzuki V-Strom 800 DE tökéletes partnernek bizonyult: egy 776 köbcentis, nyugodtan futó kéthengeres motor, elég erős a hágókhoz és hosszú egyenesekhez. A futómű: 220 mm-es rugóút, 21 colos első kerék – ideális kavicsos és rossz minőségű utakra. És rengeteg kényelem: még hosszú szakaszok után is kellemes marad a motorozás.

Természetesen hiányoznak a luxusfunkciók, mint a tempomat vagy a fűtött markolat. De pontosan ez illik az utazáshoz: aki a Vadnyugatot akarja felfedezni, annak nincs szüksége extrákra, csak megbízhatóságra és akaratra, hogy továbbmenjen. A túránk megmutatta nekünk: a kaland sosem volt egyszerű. Akár lovakkal, csónakokkal vagy motorkerékpárokkal – bátorságra, kitartásra és új dolgok kipróbálására való hajlandóságra van szükség. Lewisnak és Clarknak ott volt Sacajawea, a postakocsi vonalaknak a lovaik és sofőrjeik – nekünk pedig a V-Stromjaink, amelyek biztonsággal átvisznek minket a Sziklás-hegységen.

Végül az az elmélyült felismerés marad: a régmúlt történetek teszik különlegessé a mai túráinkat. Minden hágó, minden város, minden régi ösvény több, mint egyszerű táj – a történelem egy darabja, amit minden megtett kilométerrel újraélünk.

• Motorkerékpár: Suzuki V-Strom 800DE – masszív, megbízható, kalandvágyó: Információk és árak
• Gumiabroncs: Dunlop Trailmax Raid – tökéletes egyensúly az aszfalt és murva között - Információk
• Poggyász: SW-Motech PRO Rearbag – könnyű és elpusztíthatatlan: Ár és információk PLUSZ Vízálló tanktáska kamera felszereléshez
• Ruházat: Vanucci VAJ-4 / VAT-6 / VAG-4 / VAB-10 – 1°C-tól 30°C-ig tesztelve: Link a dzsekihez a LOUIS-nál
• Kommunikáció: Cardo Packtalk Edge – mindig kapcsolatban, még a semmi közepén is: Itt vásárolható
• Sisak: ARAI Tour-X5 – prémium kényelem hosszú utakra: Információk és díszítések