Offroad összehasonlítás: középkategóriás túraendúrók 2025

A hevesen versengő középkategóriás túraendúro szegmensben 2025-ben sok minden történt - itt az ideje, hogy a négy legizgalmasabb jelöltet rendesen bepiszkítsuk. A csapatban ott a megújult Yamaha Tenere 700, az átdolgozott Honda XL750 Transalp, az új, sokkal terepközpontúbb Aprilia Tuareg 660 Rally, valamint referenciagépként a Suzuki V-Strom 800DE, amely már az előző években is bizonyított terepen. A Suzuki nem csupán állandó tényezőként szolgál az összehasonlító csoportban, hanem mércét is állít, amelyhez a frissebb versenytársaknak fel kell zárkózniuk.

Hogy a teszt a lehető legsokoldalúbb és gyakorlatorientáltabb legyen, az 1000PS csapat - az előző évhez hasonlóan - több nézőpontra épít: a tapasztalt hobbi-endurótól az odarepített profiig. Különösen értékesek Busty Wolter benyomásai, aki tapasztalt versenyzőként sportos szemszögből értékeli a vezetési tulajdonságokat és a technikát. Segítségére van Mex és McGregor, akik szenvedélyes hobbivezetőként a célcsoport szemszögéből ítélik meg a mindennapi használhatóságot és a kezelhetőséget.

Az offroad vezetés a németnyelvű térségben gyakran korlátozásokkal jár - itt, Rohr im Gebirge-ben, Bécstől délnyugatra viszont igazi paradicsom nyílik az endurósok számára: a Red Stag Trail Enduropark. Több mint 50 kilométernyi offroad pályával és mintegy 33 kilométernyi igényes hard-enduro szakasszal a terep mindent kínál, amire az enduro-szív vágyik. Az útvonalak színkóddal jelöltek - zöldtől kékig - így kezdők és haladók számára egyaránt alkalmasak. A nagy túraendúrók is kifejezetten szívesen látottak itt. Vezetők újra és újra teljesen felpakolt nehézgépekkel merészkednek a technikailag kihívást jelentő szakaszokra, hogy gépeiket a terhelés határáig próbára tegyék. A terepet az Enduro Extreme üzemelteti, amely évente nyolc eseményt szervez - májustól október végéig. Aki részt venne, minden infót megtalál a www.enduro-extreme.com oldalon. A nagy 1000PS Offroad Összehasonlítás 2025 számára a Red Stag Trail nemcsak földrajzilag ideális - tökéletes feltételeket is biztosít ahhoz, hogy az adventure motorok reális, sőt kihívást jelentő körülmények között mérkőzzenek meg egymással.

A 2025-ös offroad összehasonlító tesztnél az 1000PS egy igazi klasszikusra épít: a Continental TKC 80 gumira. Ez a gumi 2025-ben figyelemre méltó jubileumot ünnepel - immár 40 éve van szolgálatban, expedíciókon és utazásokon szerte a világon. És bár a gumikeverék az évtizedek során folyamatosan modernizálódott, az alapkonstrukció az ikonikus tömbmintázattal együtt jórészt érintetlen maradt. Bizonyíték arra, hogy az időtálló jó dizájn ma is megállja a helyét. A TKC 80 pontosan azt nyújtja, ami terepen számít: dús tapadást, magas trakciót laza talajon, és mindenekelőtt lenyűgöző öntisztulást sáros szakaszokon. Különösen a Red Stag Trail durvább szakaszain igazán élvezetes ez a gumi. Tesztcsapatunk gyorsan egyetértett: a TKC 80 továbbra is megbízható partner, ha járhatatlan terepre kerül a sor - nem a legújabb hype-trend, de robusztus, őszinte és hatékony. Ezért mind a négy motoron egységes gumiként kerül alkalmazásra ebben az összehasonlításban - hogy a modellek közötti különbségeket a lehető legsemlegesebben és legigazságosabban lehessen kiemelni.

Kezdjük az Aprilia Tuareg 660 Rally alaposan átdolgozott szívével. A 2025-ös modellévre az Aprilia nagyobb fojtószelep-átmérőt adott a párhuzamos ikermotorjának, és egyúttal csökkentette a lendítőtömeget - az eredmény egy még élénkebb válaszkészség. Mex lenyűgözve nyilatkozik arról, mennyire igényes és ugyanakkor lenyűgöző a motor a leggyorsabb üzemmódban. Már 2000 percenkénti fordulattól kezdve a motor olyan váratlan erőt fejt ki, amit alig sejtene az ember mindössze 660 köbcentitől. Az offroad-ínyencek számára ez maximális lökést kínál az alsó fordulattartományból. Aki nyugodtabbra vágyik, a harmadik üzemmódban jóindulatúbb gázfelvételt talál, anélkül, hogy le kellene mondania az erőteljes nekilendülésről. A karakterisztika szórása a vezetési módok között Mex szerint örvendetesen nagy - ideálisan alkalmazkodik a vezetési stílushoz és a terephez.

Ehhez képest a Honda XL750 Transalp hozzáférhetőbb és úthasználat-orientáltabb. Motorja harmonikusan építi fel a teljesítményt, az alsó fordulattartományban érzékeny, kulturált válaszkészséggel tündököl, és csak a fordulattartomány felső felében kezd igazán pörögni. Különösen második és harmadik fokozatban jutalmazza a Transalp a sportosabb vezetési stílust a fordulatszám-éhes karakterrel egészen a határolóig. A legtöbb tolóerőt magas fordulatszámon nyújtja, ugyanakkor alacsony fordulatszámnál a legszelídebben áll munkához. Mex szerint a válaszkészség összességében kicsit defenzívabb, mint a konkurenciáé, így kicsit tovább tart, mire a lökés eljut a hátsó kerékig. Ez a Hondát ideálissá teszi kezdők, hosszabb offroad szakaszok, valamint az úton is, ahol lineáris teljesítménykifejtésre és alacsony rezgésszintre van szükség.

A Suzuki V-Strom 800DE Mexet egyaránt univerzális és magabiztos hajtással győzi meg. Már évek óta a piacon lévén, a kéthengeres motor igazi állandóként bizonyított. Erőteljes nyomatékot ad alulról, kiváló futáskultúrát, valamint közvetlen kapcsolatot a gázkéz és a hátsó kerék között. Kontrollált csúszásoknál vagy szűk kanyarokban a adagolhatóság Mex szerint "tényleg leiwand" (klassz). Itt is három vezetési mód (A, B, C) gondoskodik alkalmazkodóképességről - a középső B mód bizonyult az arany középútnak. Egyedül a felső fordulattartományban fogy el kicsit hamarabb a Suzuki szufla, de terepen ez alig hátrány - itt az alulról jövő lökés számít, és az mindig kéznél van.

Izgalmassá válik végül a Yamaha Tenere 700, amely 2025-re nem kapott új motort, de igen egy megújított elektronikai csomagot, ride-by-wire rendszerrel. Az elektronikus gáz két vezetési módot tesz lehetővé - Explore és Sport - és emellett a teljesítmény-leadás konfigurálását is engedi. Mex a gázfelvételt a defenzívabb módban kezdetben kissé lomhának írja le, később azonban az élesebb módban közvetlenebb válaszkészséget talál, ami sokkal közelebb áll elképzeléseihez. Az elektronika ellenére a CP2 motor az marad, ami mindig is volt: kiszámítható, kontrollált, lineáris. Ezáltal remekül alkalmas kezdőknek, de tapasztalt vezetőknek is világos visszajelzést és követhető teljesítménykifejtést kínál. A kipörgésgátló ritkán avatkozik be, mert a motor olyan finoman adagolható. Mex számára a Yamaha-ikermotor ebben a konfigurációban egyenesen személyes kedvence a tesztben.

Összegzésként érdekes spektrum bontakozik ki: az Aprilia a sportosan ambiciózus vezetőknek, a Transalp ideális középút út és terep között, míg a Suzuki és a Yamaha erős nyomatékkal és eltérő karakterrel - kontroll versus játékosság - versenyeznek az allrounderek kegyeiért.

A Yamaha Tenere 700 2025-ös ride-by-wire-re való átállásával hivatalos: az elektronika végleg mindenütt jelen van a középkategóriás túraendúrók között. Még aki nem is tartja magát a digitális asszisztensrendszerek rajongójának, ma már nem kerülheti el a vezetési módokat, a kipörgésgátlót és az ABS-konfigurációt. Eközben a funkcionalitás, a kezelési kényelem és az egyéni beállítás mélységének különbségei jelentősebbnek bizonyulnak, mint azt elsőre gondolnánk.

Az offroad használatban központi téma az ABS - elsősorban annak kikapcsolhatósága. Itt az Aprilia Tuareg 660 Rally éppúgy pontot szerez, mint a Tenere, mivel lehetővé teszik az ABS teljes kikapcsolását. A Honda Transalp és a Suzuki V-Strom 800DE ezzel szemben csak a hátsó kerék ABS-ének kikapcsolását engedi, ami sokaknak elég, az ambiciózusabb vezetőknek viszont túl kevés mozgásteret hagy.

A kipörgésgátlónál is az egyszerűtől a magasan differenciáltig terjed a spektrum. A Tenere egyszerű be/ki logikára korlátozódik, míg az Aprilia több fokozattal, közvetlen beállíthatósággal a kezdőképernyőn és teljes kikapcsolhatósággal szolgálja ki a csúcskategóriás igényeket. A Suzuki szolid középutat kínál, mely néhány kattintással elérhető. A Transalp ezzel szemben feleslegesen megnehezíti a dolgot a vezetők számára: a modernizált TFT-kijelző ellenére a menürendszer továbbra is minden, csak nem intuitív - ezt a benyomást Busty Wolter is osztja. Már a rendszerek egyszerű kikapcsolása is kerülőutakat igényel egyedi beállításokon és rejtett almenükön keresztül.

Aki minél kevésbé szeretne menükkel bajlódni, a Suzuki V-Strom 800DE-ben találja meg egyértelmű kedvencét. Minden releváns rendszer, mint az ABS, a kipörgésgátló és a gázgörbe, közvetlenül a kezdőképernyőről szabályozható - gyorsan, logikusan, egyszerűen. A Yamaha is jelentősen javított az új, 5-utas joystickkal, mód-gombbal és ABS-gombbal a műszerfalon, bár néhány felhasználó hiányolja a vezetési módok közvetlen elérését. Az Aprilia ezzel szemben a maximális konfigurálhatóságra tesz - technikarajongóknak álom, minimalistáknak talán túl sok a jóból.

Az offroad hétköznapokban gyakran alábecsült szempont a rendszer visszaállítása egy újraindítás után. Itt egyértelműen elválik a búza az ocsútól: az Aprilia elmenti a kipörgésgátló és az ABS állapotát az offroad módban akkor is, ha kikapcsolják a gyújtást - optimálisan megoldva. A Suzuki visszaállítja az ABS-t, de megtartja a kipörgésgátló utolsó állapotát. A Yamaha szintén visszaáll, de az ABS-gomb hosszú megnyomásával gyorsan visszaállíthatóak a korábbi beállítások. A Honda Transalp esetében viszont minden alkalommal újra manuális menümunkára van szükség - ez igazi idegesítő tényező egy változatos túrán.

Kezdjük a Yamaha Tenere 700-zal, amelyet évek óta dicsérnek kiegyensúlyozott gyári futóművéért. 2025-ben is hű marad önmagához: a KYB futómű nagyon jól eltalálja az egyensúlyt komfort és stabilitás között, szépen elnyeli az úthibákat és egyenetlenségeket anélkül, hogy nagy nyugtalanságot vinne a motorba. Gyári kivitelben ugyan kissé lágynak tűnik a sportos offroad-pilóták számára, mégis meglepően sok tartalékot mutat. A lengéscsillapítás tisztán reagál, a rugóút érezhetően állítható, és aki még többet szeretne, a Rally-változathoz nyúlhat. A hobbivezetők számára, akik csak most ismerkednek az adventure témával, a gyári Tenere megbízható és egyszerűen kezelhető partner.

Más a Suzuki V-Strom 800DE, amelynek futóműve nemcsak vizuálisan tűnik fel az arany villának köszönhetően. Technikailag is meggyőz átgondolt állíthatóságával: a nyomás- és húzófokozat érzékelhetően reagál a változtatásokra, és egészen puhától a sportosan feszesig konfigurálható. Gyári kivitelben a futómű nagyon érzékeny válaszkészséget nyújt az első centiméterekben - egyértelmű pluszpont a komfort és a tapadás szempontjából laza talajon. Bár az alapbeállítás a puhább oldalon marad, még kemény offroad használatnál sem lehetett kizökkenteni a rendszert. Aki ki akarja használni a teljes potenciált, kézbe kell vennie a dolgot, és több nyomásfokozat felé állítania a beállítást. Így válik a V-Strom kerek egésszé - komfortos és kontrollálható, de sportosabb igényekre is van benne potenciál.

Különleges eset a Honda XL750 Transalp, amely 2025-re teljesen átdolgozott futómű-beállítást kapott - és ez keservesen szükséges is volt. Bár a hardver változatlan maradt, és továbbra sem kínál állítási lehetőségeket, a Honda alapvetően átdolgozta a belső konfigurációt. Az eredmény egy feszesebb, érezhetően stabilabb alapviselkedés, amelynek már nem kell a konkurencia mögé bújnia. A futómű hozzáférhető, komfortos és különösen kezdőknek alkalmas marad, de most jóval több tartalékot kínál, mint korábban. Aki első kalandjaira indul az ACT vagy TET útvonalak mentén, kompetens társra lel a Transalpban - amíg a sportos igény nem kerekedik felül.

A spektrum másik végén az Aprilia Tuareg 660 Rally áll - kompromisszumok nélkül teljesítményre és performanciára hangolva. A Rally-változat keményebb, lineáris rugókkal és dús, 240 mm-es rugóúttal érkezik. Ez a kombináció bizonyos alapsebességet igényel ahhoz, hogy teljes potenciálját kihasználja. Aki túl lassan halad, a futóművet kezdetben meglepően merevnek éli meg - de a sebesség növekedésével a rendszer elkezd dolgozni, aktívvá válik és kibontakoztatja teljes erejét. Az óriási stabilitás és a masszív tartalék igazi bankká teszi a Tuareget a gyors terepi használatban. A nagy offroad-tapasztalattal rendelkező vezetőknek igazi élvezet - kezdőknek vagy játékos enduro-rajongóknak azonban talán egy fokkal túl sportosan agresszív.

Busty Wolter versenyző és offroad-profi hosszú évek sportos tapasztalatával egészen különleges nézőpontot hoz a futómű témájához - és értékelései csak részben egyeznek a hobbivezetőkével. Számára az Aprilia Tuareg 660 Rally egyértelműen kiemelkedik favoritként. Sportosan hangolt futóműve szerinte a legjobb teljesítményt nyújtja a mezőnyben. Bár szeretne még némi több átütés-tartalékot nagyon gyors, hullámos szakaszokhoz, összességében a beállítás számára a legharmonikusabban működik - stabil, direkt, bizalomépítő.

Meglepően pozitívan alakul a Honda Transalp megítélése. A futómű induláskor komfortosnak érződik, mégis elég terhelhető marad a keményebb menethez is. Ugyanez elmondható a Suzuki V-Strom 800DE-ről is: valamivel feszesebb, mint a Honda, de még mindig komfortorientált és terepen sportos vezetéssel is meggyőző.

A Yamaha Tenere 700 viszont ráncolja Busty homlokát - számára ő zárja a sort a futómű-összehasonlításban. Különösen az első kerék okoz gondot: mind gyorsításkor a hullámok felett, mind fékezéskor az eleje hajlamos a lebegésre és táncolásra. Az ok nehezen megragadható, de a hatás érezhetően zavarja őt, és csökkenti a bizalmat a futóműben. Egy rutinos terepvezető szemszögéből a Tenere megítélése itt egyértelműen kritikusabb, mint a hobbi teszterek esetében.

Az Aprilia Tuareg 660 Rally sportos geometriájával egyértelműen a magas termetű, ambiciózus offroad vezetőket célozza. 190 cm-es testmagassággal tesztelőnk azonnal jól érezte magát - a térdszög nyitott, a széles kormány jól elérhető, a mozgásszabadság a sík, egybefüggő ülés miatt kiváló. A magas ülésmagasság viszont kisebb termetűek számára kihívást jelenthet. Az állva vezetési pozíció a Tuareg egyébként mindenütt jelen lévő sportosságához képest meglepően "turisztikus". A kormány magasítók révén nagyon magasan van elhelyezve, így még 190 cm-rel sem kell túl mélyre lehajolni. Ez vezet az egyetlen ergonómiai kritikai ponthoz is, amely hosszabb, meredek emelkedőkön mutatkozik meg: a magas kormánybeépítés miatt hiányzik a hely előrefelé, és az ember kicsit túl hátul lóg, ami több testi erőfeszítést igényel, és megnehezíti, hogy ne kapaszkodjon a kormányba.

A Suzuki V-Strom 800DE kellemesen meglepő a komfort és kontroll jól sikerült keverékével. Az ülés kellemesen kontúrozott, a motor ülve és állva egyaránt sok mozgásszabadságot kínál. Különösen jól sikerült a karcsú derék a tank és az ülés területén - ez stabil térdzárást és kontrollt tesz lehetővé offroad használat közben. A kormány szintén elég magasan ül, bár kevésbé magasan, mint az Aprilián, ami megfelel az összességében komfortorientált megközelítésnek. Ennek ellenére a motor precízen irányítható, és a tesztben magabiztos, pihentető ergonómiával győz meg.

A Honda XL750 Transalp-nál egyértelműen a komfort áll a fókuszban - messze ő a legelérhetőbb és legalacsonyabb a mezőnyben. Az ülésmagasság és a kormánypozíció nyugodt erdei úton való siklásra hívogat. Ám dinamikus terephasználatnál ez a komfortkialakítás határaiba ütközik. A lábtartók és a kormány közötti távolság viszonylag rövid, ami magas termetű vezetőket túl egyenes, passzív testtartásra kényszerít. Egy trükk segített a tesztben: a kormányt messze előre elfordították az aktívabb testtartás javítása érdekében - beleértve a karok utólagos állítását is. Aki még kormánybilincs-tartókkal is segít magán, tovább optimalizálhat itt.

A Yamaha Tenere 700 2025-ben is a mércét jelenti az ergonómia témájában. Kellemes ülésmagasságot kombinál karcsú derékkal és kiváló térdzárási ergonómiával. Az új, egybefüggő ülés maximális mozgásszabadságot biztosít. A kormány elforgatásával a kezelhetőség állva is tovább javult. Különösen meggyőző: a pozíció lehetővé teszi, hogy a törzzsel sok stabilitást építsünk fel - ez tehermentesíti a karokat és a vállakat, és erőt takarít meg. Hosszabb offroad kalandokhoz a Tenere elrendezése különösen alkalmasnak tűnik.

Busty Wolter, aki előszeretettel áll és sportosan vezet, megerősíti a legtöbb tesztmotor jó ergonómiáját - egy egyértelmű kivétellel: a Honda Transalppal. Míg mind a négy motoron alapvetően jól érezte magát, gyorsításkor állva zavarja a Transalp széles tanknyakának és az előretolt lábtartóknak a kombinációja. Hogy elegendő súlyt tudjon vinni az elejére, és ne kelljen kizárólag a karjaival megtámaszkodnia, szó szerint "úgy kellett a motorra állnia, mint John Wayne-nek". Ez a szokatlanul karikalábú testtartás hosszú távon kényelmetlen és fárasztó szerinte.

A Yamahánál, az Aprilián és a Suzukinál viszont szerinte nem voltak korlátozások. A tankok a releváns területen elég keskenyek ahhoz, hogy szabad mozgást biztosítsanak. Így a térdzárás gond nélkül sikerül, a testsúly hatékonyan előrehozható, és a kontroll állva is megmarad magas terhelés mellett.

A kezelhetőség témájában bonyolulttá válik a dolog - mert hogy egy motor mennyire mozgatható, nemcsak a futóműtől és a súlytól függ, hanem erősen az ergonómiától, a testmagasságtól és a vezetési stílustól is. A négy túraendúro közvetlen összehasonlításában mégis egyértelmű tendenciák rajzolódnak ki, amelyek segítenek megtalálni a saját igényünkhöz illő motort.

A Yamaha Tenere 700 és a Suzuki V-Strom 800DE alkotja tesztelőnk szerint a középmezőnyt. A Tenere a játékosabb motor - könnyű, agilis, bizonyos fokú elülső súllyal, amit azonban precíz lábtartó-munkával jól kézben lehet tartani. Különösen szűk szakaszokon meggyőz gyors ritmusával és magas kontrolljával, amit az új, szélesebb lábtartó is pozitívan támogat. A kezelhetőség dinamikusnak és hívogatónak tűnik - ideális azoknak, akik nehéz terepen is aktívan akarnak táncolni a motorral.

A V-Strom 800DE viszont több súlyt tesz a mérlegre, és tekintélyesebb, súlyosabb vezetési érzést közvetít. Futóműve komfortosabban van hangolva, a kezelhetőség ezáltal stabilnak és bizalomébresztőnek tűnik, különösen gyors tempónál nyíltabb terepen. Szűk, kanyargós terepen viszont a plusz súlyt aktívan kell menedzselni: különösen az egyik oldalról a másikra való átfordulásnál vagy lejtőn való befékezésnél érezhető a tömeg az elején - testi erőfeszítést igényel. Cserébe a Suzuki nyugodt, kontrollált vezetési viselkedéssel jutalmaz, ami különösen hosszabb offroad szakaszokon tetszik.

A Honda Transalp a spektrum legelérhetőbb végén helyezkedik el. Ő a legkényelmesebb kezelhetőségű, ami elsősorban a kevésbé gyakorlott vagy ülve vezetőknek kedvez. Alacsony ülésmagasságnak, jó talajérintkezésnek és intuitív egyensúlynak köszönhetően a Transalp ülve is magabiztosan mozgatható. A jóindulatú kezelhetőség és a javított futómű kombinációja könnyű terepen kiválóan működik - viszont hiányzik némi mozgásszabadság a dinamikus állva vezetéshez. Aki itt sportosabban akar közlekedni, módosításokkal kell dolgoznia a kormánypozíción és a karokon, vagy a konkurenciához fordulhat.

A másik végén az Aprilia Tuareg 660 Rally áll - ő a legkompromisszummentesebb kezelhetőségű gép az összehasonlításban. Magas, kemény, direkt - a motor kezdettől fogva tiszteletet követel. A feszes felfüggesztés, sportos gázfelvétel és stabil geometria hatalmas nyomvonaltartást és teljesítményt kölcsönöz neki, de elkötelezettséget és következetességet is igényel a vezetőtől. Aki rendelkezik a szükséges tapasztalattal és vezetéstechnikával, látványosan szánthat végig vele a terepen. Kevésbé gyakorlottaknak azonban az igényes kezelhetőség hamar túlterheléshez vezethet. Különösen mély kavicsban vagy alacsony sebességnél a Tuareg könyörtelenül őszinte - a hibákat nem takarja el, hanem érezhetővé teszi.

Összefoglalva: aki bizalmat és hozzáférhetőséget keres, azt a Transalpban találja meg. Aki agilitást és játékosságot szeret, boldog lesz a Tenerével. Aki komfortot stabilitással kombinálva szeretne, a V-Stromhoz nyúl. És aki vezetéstechnikailag a maximumot keresi, a Tuareg Rallyval egy igényes - és jutalmazó - sportgépet kap.

A fékteljesítmény terén mind a négy tesztelt középkategóriás endúro magas szintet nyújt - ez igaz mind a féknyomáspontra, mind az adagolhatóságra és az első-hátsó kerék közötti egyensúlyra. Hobbi-endurósok számára minden rendszer megbízható viselkedést nyújt, amely terepen éppúgy meggyőz, mint burkolt utakon. Ennek ellenére néhány különbség kimutatható, amely vezetési stílustól és tudástól függően relevánssá válhat.

Különleges egyedi jellemzőt kínál az Aprilia Tuareg 660 Rally: egyedüli motorként a tesztben gyárilag acélfonatos fékvezetékekkel van felszerelve - egyértelmű jele sportos igényének. A Brembo fékrendszer is közvetlenebb és harapósabb, mint a konkurenciáé. Terepen ez a karakterisztika azonban némi több finomságot igényel - különösen kikapcsolt ABS mellett. Aki itt túl határozottan nyúl bele, gyorsan túllépi a tapadási határt. Tapasztalt vezetőknek előny, kezdőknek inkább kihívás.

A Yamaha Tenere 700 jelentősen lágyabban reagáló fékrendszerre épít. Ez a kissé visszafogottabb viselkedés különösen terepen lehet előnyös, mivel a fékerő lágyabban épül fel. Különösen az első keréknél ad ez több időt arra, hogy kontrolláltan közelítsünk a lehetséges határhoz.

A Suzuki V-Strom 800DE-nél a tesztben kis kritikai pont mutatkozott a hátsó fékkel kapcsolatban, amely a tesztelők szerint kissé finomabban lenne adagolható. Összességében azonban a fékrendszer stabil és megbízható marad. A Honda Transalp is szolid fékteljesítményt nyújt kiugrások nélkül - jól kiegyensúlyozott és kellemesen kezelhető, bár sportos akcentusok nélkül.

Egy kis üröm az Aprilia örömébe: a motor csökkentett lendítőtömege miatt előfordulhat, hogy a hátsó fék éles használatakor a motor leáll - és a japán motorokkal ellentétben nem indul automatikusan újra, ha a fékkart elengedjük. Ez azt eredményezheti, hogy a hátsó kerék blokkol, és a vezető potenciálisan kirepül a kanyarból, ha nem húzza elég gyorsan a kuplungot. Az ajánlás tehát: a kuplungot tudatosan használjuk fékezéskor, hogy elkerüljük a váratlan motorleállásokat.

Az offroad túraendúróknál rég nem csak a menetdinamikáról van szó - döntő az is, mennyire utazásra alkalmasak és karbantartás-barátok a gépek a kemény kültéri használatban. Aki sátorral, csomaggal és szerszámmal indul elszigetelt régiókba, olyan motorra van szüksége, amely nemcsak élvezetes, hanem átgondoltan is megkonstruált. A tesztben itt részben meglepő különbségek mutatkoznak.

Gyári felszereltség & védelem

A Yamaha Tenere 700 és az Aprilia Tuareg 660 Rally örvendetesen gyárilag motorvédővel és kézvédőkkel érkezik - a Tuareg esetében akár robusztus alumínium kivitelben is. Ez alátámasztja offroad-orientált gépként való igényüket. Egészen más a Honda Transalp, amely még a tesztkonfigurációban is alsó motorvédő nélkül érkezett - igazi kockázati tényező, hiszen a kitett olajteknő mélyen és lapítottan fekszik. Kézvédők is teljesen hiányoznak. Aki komolyan terepre akar menni, itt feltétlenül fel kell szerelnie utólag. A Suzuki V-Strom 800DE-nél megvan az alsó védelem - de csak vékony műanyag darab formájában, amely inkább optikai, mint védő funkciót lát el. Itt is szükség van utólagos javításra vészhelyzetre. Legalább: egyedüliként a mezőnyben a V-Strom csavarozott hátsó vázat kínál - baleset esetén, csomaggal, igazi előny. Az Aprilia magas ára ellenére továbbra is hegesztett vázra épít - ez baleset esetén drágán üthet vissza.

Légszűrő & karbantartás-barátiság

A légszűrő hozzáférhetősége utazáson elengedhetetlen - különösen por és homok közti utazáskor. Itt a Yamaha és az Aprilia ragyog: mindkettőnél néhány csavarral gyorsan hozzáférhető a szűrő. A Suzukinál a hozzáférés már jóval bonyolultabb - az akkumulátor kiszerelését is beleértve. És a Honda Transalpnál? Igazi karbantartási katasztrófa: a szűrő eléréséhez el kell távolítani a tankot, le kell szerelni az oldalidomot, sőt még a TFT-kijelzőt is ki kell szerelni. Útközben egyszerűen kivitelezhetetlen - ez annak ellenére, hogy Honda állítása szerint így kevesebb por jut be.

Tömlő nélküli felnik & gumikoncepció

A felnik témájában is látszik: nem minden gyártó gondolkodik gyakorlatorientáltan. Aki tömlő nélküli gumikra épít, az Apriliánál talál rá - ott ugyanis még tartozékként is elérhetők, és néhány alapmodell gyárilag is így érkezik. A japán gyártók nem kínálnak tömlő nélküli változatokat a gyári tartozékok között - aki átállna, harmadik féltől származó megoldásra kell hagyatkozzon, vagy tömlővel kell tovább vezetnie.

Fedélzeti szerszám - és ami hiányzik

Gyakran alábecsült pont a fedélzeti szerszám. A Honda meglepően jól teljesít itt - a mellékelt készlet bőséges és hasznos. A Tenere a középmezőnyben mozog, bár a tesztelt sajtómotorunkon egyáltalán nem volt semmi a fedélzeten. Az Aprilia a tesztgépünkön teljesen lemondott a szerszámról - hogy ez gyári állapot-e, jelenleg még nem mondható meg. A legspártaibban a Suzuki mutatkozik: két szerszám az ülés alatt - ennyi. Aki komolyan utazni akar, itt sürgősen fel kell szerelkeznie.

Az Aprilia Tuareg 660 Rally a haladó offroadereknek kínálja a legerőteljesebb motort, meggyőző nyomatékkal a teljes fordulattartományban. A váltás témájában is az Aprilia áll az élen - míg a Yamaha Tenere 700-nak pontszerű gyengeségeket tulajdonít a váltási viselkedésben. Kezelhetőségben viszont éppen ez a Yamaha győzi meg leginkább: könnyűnek és agilisnak érződik, szinte mint egy sportendúro - ideális technikailag igényes terephez és precíz vezetéshez. A Suzuki V-Strom 800DE mindenesként imponál harmonikus összképével, és még a Honda Transalp is pozitívan meglepi egyszerű kormányozhatóságával. Összességében szoros a végítélete: a Yamaha számára a legjobb kezelhetőség-érzetű motor, az Aprilia a legsportosabb, a Transalp a legerősebben az útra fókuszál, míg a Suzuki a kerekségével győz meg, és egyetlen területen sem enged meg magának igazi gyengeséget.

Az ambiciózus hobbivezető számára a "melyik kinek?" a központi kérdés - és a célcsoport-megszólítás különbségei alig lehetnének nagyobbak a hasonló koncepciók ellenére. A Yamaha Tenere 700 marad a standard adventure motor, ideális könnyű-közepes terephez és testileg fitt, bizonyos tapasztalattal rendelkező vezetőknek. Aki kevesebb offroad-rutinnal rendelkezik, és alacsonyabb ülésmagasságot preferál, annak a Honda Transalp ajánlott - különösen az új futómű-beállítással, amely végre lehetővé teszi számára, hogy kibontakoztassa potenciálját. Titkos kedvenc azonban a Suzuki V-Strom 800DE: tömege ellenére olyan magabiztosságot és tekintélyes vezetési érzést közvetít, amely különösen makadámutakon és mezei utakon lelkesít. Azoknak a vezetőknek, akik nem singletrackeket keresnek, ő nyújtja a legkerekebb összképet. Az Aprilia Tuareg 660 Rally viszont elsősorban a sportosan orientált, fitt endurósoknak érdekes. Aktív vezetési stílust követel és jutalmazza a hozzáértőket - de talán túl sokat kínál azoknak, akik inkább kényelmesen szeretnének a tájban döcögni. Utóbbiaknak inkább a standard Tuareg lenne alternatíva.

A 2025-ös offroad tesztnapokon a Leatt két adventure-kombija meggyőz funkcionalitással, védelemmel és viselési kényelemmel. A MultiTour 5.5 az időjárásálló allrounder 3 rétegű felépítéssel, 20 000 mm vízálló belső dzsekivel és átgondolt szellőzéssel - ideális 10-20 °C közötti, változékony viszonyokra. A FlowTour 5.5 nagy felületű háló-betétekkel, sportos szabással és szintén vízálló külső dzsekivel pontoz - tökéletes aktív vezetőknek 25 °C felett. Mindkettő magas minőségű 2-es szintű protektorokat, olyan okos részleteket, mint ivórendszer-előkészítés és variálható bőségállítás kínál. Aki kompromisszummentes túrafunkciót keres, a MultiTourhoz nyúl. Aki könnyedséget, levegőt és rugalmasságot értékel, a FlowTourral jár jól.