**Yamaha Tenere 700 2025 teszt a közutakon**

Az utóbbi években a Yamaha Tenere 700 főleg terepjáró képességeiről és robusztusságáról vált ismertté. A 2025-ös modellévre a Yamaha a túraenduró néhány alapvető elemét átdolgozta - a hangsúly inkább a célzott technikai és ergonómiai módosításokra fókuszált, mintsem radikális újításokra. A terepi bemutató ismétlése helyett ezúttal az új verziót közúti körülmények között tesztelték: a Bucklige Welt keskeny mellékútjain, az alpivdéki kanyarokban, az autópálya szakaszokon, valamint városi forgalomban. A nedves időjárás is a program részét képezte. A tesztcsapat, melynek tagjai Poky főszerkesztő, Wolf, az enduró túrázó és McGregor túraendurózós, különböző nézőpontokból értékeli az átdolgozott Tenere 700-at.

A technikai frissítések középpontjában az újonnan beszerelt Ride-by-Wire rendszer áll, amely felváltja az eddigi gázbowdent. Ez első alkalommal teszi lehetővé két vezetési mód használatát – „Explore” és „Sport” – valamint egy kikapcsolható kipörgésgátlót. Szintén új egy opciós Quickshifter Blipper funkcióval, amely lehetővé teszi a kuplung nélküli váltást mindkét irányba, bár a tesztmotorunkon sajnos nem volt felszerelve. A futóművet több területen átdolgozták, és most már teljesen állítható - beleértve az első rugó előfeszítését és a hátsó nyomófokozatot.

Az ergonómia és a kijelző terén is történt finomítás: egy új 6,3 hüvelykes TFT-kijelző két megjelenítési módot kínál, az irányítási koncepciót átdolgozták, és a kormányon és a műszerfalon található kapcsolócsoportokat újratervezték. Más funkciókat, mint a tempomat vagy a többszintű kipörgésgátló, a Yamaha továbbra sem kínál - utalva a modell funkcionális és letisztult jellegére. Hogy ezek a döntések megfelelnek-e a modern túrázás követelményeinek, azt a teszt során alaposabban megvizsgálták.

Közvetlen közúti használat során hamar kiderül, hogy az új vezetési módok logikája az egyik központi változást jelenti a mindennapokban. A két üzemmód, „Explore” és „Sport”, érzékelhetően különbözik egymástól. Míg a Sport mód közvetlenebb gázreakcióval dolgozik és lendületes vezetésnél az előnyben részesített mód, az „Explore” lágyabb karakterisztikát nyújt, amely esős időben vagy városi közlekedésben kellemesebb. Poky megjegyezte, hogy a Sport mód „az öreg gázbowdenes Tenerére emlékezteti” - különösen esős úton, ahol az Explore módra váltás ésszerűnek tűnik. A korábbiakban gyakori CP2-es nyomatéklengések alacsony fordulaton még Sport módban is kevésbé élesek.

A kipörgésgátló egy szintű marad, csak be- vagy kikapcsolható, amit a Yamaha a modell purista megközelítésével indokol. Ugyanígy van egy háromszintű ABS is, amely közúti használat során nem volt kiemelkedő – folyamatosan aktív maradt. Az asszisztens rendszerek nemcsak a Mód kapcsoló által hívható menün keresztül, hanem a műszerfalon található ABS-gomb segítségével is egyszerűen deaktiválhatók. Három másodpercig kell ezt nyomni, és a rendszerek visszaállnak az utolsó beállításra. Ez a laza terepen nyújtja a legnagyobb előnyt.

Az új TFT-kijelző két megjelenítési módot kínál: egy analóg hatású stílust szimulált körműszerrel, valamint egy leegyszerűsített, rally ihletésű változatot. A grafikai megvalósítás modernnek és áttekinthetőnek lett értékelve. A kezelést illetően egy joystick található a bal oldali kormánynál, míg a jobb oldalon egy Mód váltó kap helyet. Poky kritikát fogalmazott meg a funkciók elválasztásával kapcsolatban: bár van egy „Mode” feliratú kapcsoló, ez nem vált közvetlenül a két vezetési mód között – ehhez külön beavatkozás szükséges. „Én ezt közvetlenül egy gombra tettem volna,” jegyezte meg a döntés logikájával kapcsolatban.

Ergonómia szempontjából a Tenere 700 továbbra is jól használható a nagyobb termetű motorosok számára. Poky, aki 1,87 m magas, megállapította, hogy a jármű hosszabb utakon is jól kezelhető marad, bár a súlypont továbbra is érezhetően magas. Az irányváltás viselkedése, akárcsak az előző modelleknél, inkább semleges, a gyors irányváltások aktív erőfeszítést igényelnek – ami tipikus viselkedés a 21 colos első kerékkel rendelkező járműveknél. Kritika érte a fékhatást, Poky kifogásolta a villa észrevehető holtjátékát, mely alig nyújt ellenállást, mielőtt a csillapítás hatni kezdene. Itt a futómű még progresszívebb lehetne. Ennek ellenére a motor a kanyargós terepen lendületesen mozgatható volt, és összességében harmonikus vezetési élményt nyújtott. A motivált motorosok azonban mind az úton, mind a terepen a Tenere 700 Rally-t a magasabb minőségű KYB futóművel részesíthetik előnyben.

Egy téma, ami különösen hosszabb túrák során tűnik fel, az az ergonómia a vezető és az utas számára. A folyamatos üléspad 2025-ben új. Nagyobb mozgásteret biztosít, ami hasznos a terepen, de hosszabb országúti szakaszokon csak korlátozott kényelmet nyújt. Poky megállapította, hogy a párnázat elég gyorsan benyomódik, és különösen hosszabb autópálya szakaszokon ülésproblémákhoz vezethet. Az utasülés pozíciója is szóba került: kisebb utasok számára korlátozott az előreláthatóság, és alapértelmezetten hiányoznak a fogantyúk vagy más kapaszkodók. Poky összefoglalása: „Vannak sokkal érdekesebb modellek a kétszemélyes utazáshoz.”

Egy másik kifogás a szélvédővel kapcsolatban merült fel. Néhány átdolgozás ellenére a szélvédő meglehetősen keskeny maradt, és különösen a magasabb motorosoknak nyújt kevés védelmet a szél vagy eső ellen. Egy esős helyzetben Poky megjegyezte, hogy a vállak teljesen ki voltak téve az időjárásnak. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egy nagyobb szélvédő valószínűleg negatívan befolyásolná a Tenere jellegzetes megjelenését. Legalábbis számunkra, a 1000PS-teszterek számára, csak kevés túraenduró versenyezhet a Tenere rallye-megjelenésével. Ez egy kompromisszum, amit a Yamaha talán tudatosan vállalt.

Wolf bőséges utazási tapasztalattal rendelkezik – legutóbb olyan helyeken járt, mint a Kaukázus, Albánia és Horvátország. Számára kulcsfontosságú, hogy egy motorkerékpár rossz utakon és hosszú szakaszokon is működőképes maradjon. Az egyrészes üléspadot pozitívan értékeli, különösen a burkolatlan utak melletti aktív vezetés szempontjából. Különösen a meredekebb szakaszokon vagy hosszabb terhelés alatt értékeli a mozgásszabadságot, amelyet ez a kialakítás lehetővé tesz. Bár az üléskomfort önmagában nem kiemelkedően magas, az üléspadot legalább olyan jóként értékeli, mint a korábbi modellé.

Az átdolgozott futómű is pozitív benyomást kelt. Az, hogy mostantól elöl a rugó előfeszítése, hátul pedig a nyomófokozat állítható, Wolf szerint gyakorlatias előnyt jelent - különösen változó terhelés esetén. A teszt során nem változtatták meg a beállításokat, mivel az utcai hangolás már megfelelőnek bizonyult. Terepi használatra további potenciált lát benne.

Wolf körülbelül 1,75 m-es testmagasságával nem tartozik a különösen magas motorosok közé. A Tenere 875 mm-es ülésmagassága bizonyos szituációkban kihívást jelenthet. Összességében kezesnek írja le a motorkerékpárt, bár továbbra is viszonylag magas a súlypontja. Az új üzemanyagtartály elhelyezése - most alacsonyabbra és előrébb - a korábbi modellhez képest kissé csökkentette az orrnehézséget, de nem szüntette meg teljesen. Az egyenetlen talajon történő manőverezéskor és megálláskor előrelátóan kell cselekedni. Ez azonban nem szokatlan ennél a járműtípusnál, inkább általános jellemző a rövidebb lábú túraenduro-pilóták esetében.

Az Adventure-közösségben gyakran vitatott téma az elektronikus vezérlésű rendszerekre való áttérés – különösen az új Ride-by-Wire rendszer esetében. Wolf itt nem mutat különösebb aggodalmat a lehetséges problémák miatt: már számos modern motorkerékpárral vezetett hosszú távon, és sosem tapasztalt olyan elektromos hibát, ami miatt meg kellett volna állnia útközben. Még az olyan eldugott útvonalakon is, mint Közép-Ázsia vagy a Balkán hegyei, a modern elektronika megbízhatónak bizonyult. Az a nézet, hogy az egyszerűbb bowdenes rendszer automatikusan robusztusabb, szerinte már nem időszerű. Ennek megfelelően az a véleménye: „Nem lenne semmi kétségem, hogy a 2025-ös Tenere-rel körbeutazzam a világot."

Wolf számára központi téma marad a hiányzó tempomat. Különösen a hosszú, egyenletes szakaszokon – amilyenek eldugott régiókban is előfordulnak autópályák nélkül, de órákig tartó egyenesekkel – kívánta volna ezt a funkciót. Mivel az új Ride-by-Wire rendszerrel a technikai alap adott lenne, a hiánya még inkább drámai.

A 2025-ös Tenerénél a nagy technikai újítások mellett számos gyakorlati részletjavítást is megvalósítottak. A Yamaha szerint ezek intenzív visszajelzéseken alapulnak a közösségtől. Ezek közé tartozik a jobb csomagtartó kapacitás érdekében megerősített hátsó rész, egy stabilabb kipufogótartó, szélesebb lábtartók és egy üzemanyagtank sapka, ami már nem lesz laza. Wolf ezeket a módosításokat ésszerűnek tartja, bár önmagukban nem indokolnák a váltást a korábbi modellről. Mégis dicséri, hogy a Yamaha valós felhasználói visszajelzésekre reagált: „Ez azt mutatja, hogy nyitott füllel vannak a közösség iránt.”

Egy fontos téma marad a korlátozott teherbírás: a maximálisan megengedett összsúlyt tekintve a Tenere más túraendurókhoz képest az alsó határon van. Teljes felszereltséggel, dobozokkal, kiegészítőkkel, csomagokkal és utassal haladva gyorsan eléri vagy meghaladja a súlyhatárt. Ennek ellenére a gyakorlatban gyakran kevésbé problémás, amíg célzottan és biztonságosan történik a rakodás. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a megbízható Tenere a nehéz albániai utakra is képes volt barátnővel és masszívan megpakolt dobozokkal, problémamentesen, bár szigorúan véve nem legálisan.

Wolf üdvözlendő kiegészítésnek tartja a Blipper funkcióval rendelkező Quickshifter új opcióját, bár a váltómű eddig is jól kapcsolható volt kuplung nélkül. „Egy értelmes pipált boxot a konfigurátorban," foglalja össze. Jó lett volna, ha az új váltóasszisztens működését ki is tudtuk volna próbálni. A váltási mechanizmus változásai – például további váltókaromak és megváltozott szögek – viszont számára a vezetés során észrevétlenek maradtak.

A teszt végén Wolf számára leginkább egy dolog maradt meg pozitívumként: a technikai újítások ellenére a Tenere megőrizte alapkarakterét. Különösen Sport módban a reakciók nagyon közel vannak a korábbi bowdenes modellekéhez. Számára egyértelmű: a frissítés ellenére a Tenere 700 továbbra is egy tipikus Tenere marad - az ismert erősségekkel és érthető korlátokkal.

Az HJC RPHA 60 először volt hosszabb ideig használatban a tavaszi túraenduró tesztünk során. Feltűnő: A sisak nagyobb sebességnél is stabilan ül, és nem mozdul el - még oldalirányú szél vagy gyors fejmozgások esetén sem. Hosszabb országúti szakaszokon kitűnik a jó viselési komfort. A szellőzés hatékonyan működik, még melegebb napokon is jól temperálja a fejet, huzat vagy zavaró zajok nélkül. A napellenző mechanizmus könnyen elérhető és kesztyűben is kezelhető. Körülbelül 1700 gramm súlyával a sisak nem különösen könnyű, de a kategóriájában megszokott keretek között mozog. A sisak bőségesen méretezett, Poky és Gregor, akik általában HJC méretben L-es sisakot viselnek, az RPHA 60-ban M-es mérettel is remekül elégedettek voltak.

Az IXS Venture-sorozat három változatban került tesztelésre: Air, STX és Bigair. Az Air-verzió kiváló szellőzést biztosít, így melegebb napokra ideális. Az STX-modell változékony időjárásban mutatott megfelelő védelmet, túlmelegedés nélkül. A Bigair-modell szellőzési lehetőségei tovább bővültek. Az összes változat testhezálló, de nem szorít, a mozgásszabadság megmarad. Feltűnő volt továbbá, hogy a ruházat nem lobog nagyobb sebességnél, és a teszt során nem jelentkeztek nyomáspontok. A sorozat kesztyűi rendkívül kielégítő érintőfunkciót kínálnak. Minden tesztelt dzsekiváltozat kompatibilis a szokásos légzsákrendszerekkel.

Már évek óta használjuk a Calimoto alkalmazást, hogy javítsuk tesztútvonalainkat és felfedezzük a még ismeretlen utakat. A teszt során megtett kört a gyönyörű Alsó-ausztriai elő-Alpokon keresztül a Calimoto segítségével számoltuk ki.