Yamaha Ténéré 700 World Raid 2026 a keménytesztben

Az új Yamaha Ténéré 700 World Raid első bemutatóján csak rövid benyomások maradnak. A Ténéré Spirit Travel Trophy 2026 során ebből intenzív teszt lesz: öt vezetési nap és összesen több mint 1.500 kilométer Szlovéniától Horvátországon és Bosznián át Montenegróig, nagyjából a fele aszfalton kívül. A vad Délkelet-Európán át vezető út a következő kérdést veti fel: az erősen modernizált Tenere World Raid most hosszútávú túramotor, rátermett offroad gép, vagy valami a kettő között? A közvetlen összehasonlításhoz velem van a saját, még teljesen analóg, 2020-as Ténéré 700-asom is. Schaaf kollégának, aki nemcsak a kamerát tartja, hanem velem felváltva a kormányt is fogja, megszereztük az új World Raidet. Irány a kaland!

A Ténéré Spirit Travel Trophy nem sajtóesemény, hanem kalandtúra minden Tenere-vezető számára. A legkülönfélébb Ténéré-évjáratok tulajdonosai együtt járják be a Balkánt, és naponta választhatnak a tisztán közúti, a könnyebb offroad és a nehezebb terepszakaszok között. A kísérőprogramhoz tartozik egy bemelegítő nap opcionális vezetéstechnikai tréninggel, élőzene, szállások, előkészített trackek és csomagszállítás. Így nekünk elegendőek a kis Westwind Moto Ranger Wild oldaltáskák szerszámmal, nassolnivalóval és napi csomaggal. Maga a tesztmotor sem teljesen gyári állapotú. Motorvédő lemez, masszív bukókeretek, kézvédők és Michelin Anakee Wild 50/50-es gumik készítik fel a Balkán kőgörgetegeire. Ez a felszereltség nem teszi laborteszté a túrát, de elég pontosan megfelel annak, amit sok tulajdonos egy komoly út előtt felszerelne.

A jól ismert CP2 marad a World Raid szíve. A folyadékhűtéses kéthengeres 689 cm³-ből továbbra is 73,4 LE-t ad le 9.000 1/perc-nél és 68 Nm-t 6.500 1/perc-nél. Offroad nem a csúcsérték a döntő, hanem a nyomaték és az adagolhatóság. Ha a gép kivet a nyomvonalból, a tempó a tervezettnél jobban visszaesik, és harmadik fokozatban már csak 15 km/h áll a kilométerórán, elég egyszerűen gázon maradni. A motor nem makacskodik, hanem erőteljesen, traktor módjára kihúz a kőgörgetegből. Nagyjából 4.500 1/perctől a motor érezhetően rákapcsol, és elég életet visz a hátsó kerékbe ahhoz, hogy a murvás kanyargós úton játszani lehessen a tapadással. Ehhez jön egy kellemes, nem túl hangos, mégis reszelősen dübörgő alaphang a gyári dobból. Pont ez a keverék az alacsony fordulatú mentőkötélből és a pörgös szórakozásból magyarázza, miért bukkan fel annyi Ténéré a TET-en, az ACT-n és hasonló adventure-eseményeken.

A futóművel a Yamaha telibe talál. Elöl egy teljesen állítható, 46 mm-es KYB villa dolgozik 230 mm rugóúttal, hátul egy szintén teljesen állítható KYB rugóstag 220 mm rugóúttal és kényelmes kézikerékkel az előfeszítéshez. Ehhez jön 240 mm hasmagasság, 21 colos első és 18 colos hátsó kerék. A gyártó szerint a World Raid nedves tömege 220 kg, és 23 liter üzemanyagot visz két alumíniumtankban. Ez tekintélyes súly, amikor bármilyen terepen mozgatják. Ennek ellenére a futómű magas, krémes szinten dolgozik, elnyeli az egyenetlenségeket és kiszámítható marad. Tempóval mély murván, laza kőgörgetegen és éles köveken át sem tűnik túlterheltnek a Yamaha. A mérleg csak a történet egy részét meséli el, ha a váz és a csillapítás ilyen tisztán végzi a dolgát.

A széles dupla tank erősebben meghatározza az ergonómiát, mint a standard Ténérénél. Az új, egyrészes ülés messze előre nyúlik, és ülve kényelmes mélyedést képez. 1,85 méteremmel azonban ott, ahol a tank erőteljesen kiszélesedik, a térdemmel lassan hozzáérek. A még magasabb vezetőknek kicsit hátrébb kell csúszniuk. Állva ez a kis hátrány érdekes módon teljesen eltűnik. A térdzárás elég keskeny marad ahhoz, hogy a külső térdet előretoljam, a csípőt és a felsőtestet a kanyarba fordítsam, és a Yamahát aktívan a lábtartókon keresztül irányítsam. Ebben a széles gyári lábtartók is segítenek. A 890 mm-es ülésmagasság a rövid lábúaktól tiszteletet követel, és egy bizonyos Ténéré-féle orrnehézség a könnyebb, mélyen lehúzott alumíniumtankok ellenére is érezhető marad. Ennek ellenére offroad soha nem kívánom komolyan vissza a keskenyebb standard Ténérémet.

Az Euro 5+ hozta el a ride-by-wire-t a Tenerébe, a World Raidben pedig vezetési üzemmódok és dőlésszögfüggő asszisztensrendszerek jelennek meg. A kipörgésgátló csúszós talajon kellemes, ha a fejnek egyszer pihenőre van szüksége. Az Explore vezetési üzemmód viszont számomra túlságosan bágyadt. Még Sport módban is messze van a teljesítményleadás a harapóstól, és a kanyar tetőpontján finoman adagolható. Ugyanakkor az elektronikus gázmarkolat kissé indirektebbnek érződik, mint a régi Ténérém gázbowdenje. Még bosszantóbb, hogy az ismert terhelésváltási rántások alacsony sebességnél nem tűntek el. Első vagy második fokozatban a Tenere legmodernebb változatában is van még egy rántás a terhelés bekapcsolásakor. Ez nem dráma, de egy szűk hajtűkanyarban zavaró lehet. Az opcionális quickshifter rendesen működik, második és harmadik fokozat között azonban kis szaggatottságot mutat. Jó, de nem a legjobb, amit valaha vezettem.

Természetesen utakon maradunk, de némelyiket a helyiek Golf 2-vel hétköznapi összeköttetésként használják. Elég lendülettel megyünk át a mély murván, miközben a talajból mereven kiálló, részben éles peremű kövek csapódnak a kerekekbe és a motorvédőbe. Ez anyaggyilkosságnak érződik. A World Raid zokszó nélkül elviseli, és megerősíti a Ténéré golyóálló kalandmotor hírnevét. Laza terepen azonban némi erőfeszítést igényel. Aki bátortalanná válik és ösztönösen túl hátra viszi a súlyát, érzi, hogy az első kerék tolni kezd. Ha viszont határozottan az eleje fölött állunk, a nehéz Yamaha meglepően agilisan irányítható a lábtartókon keresztül. A fékek is illenek ehhez. Aszfalton a kar több erőt igényel, offroad viszont az első és a hátsó fék is hajszálpontosan adagolható. Csak a hátsó fékpedál kis taposófelületét nem mindig találom el tisztán a csata hevében.

Legnagyobb kritikám nem az, hogy a Yamaha modernizálja a World Raidet, hanem hogy az irányváltás az én ízlésemnek túl félénkre sikerült. A puristáknak továbbra is ott a karcsúbb standard Ténéré. A World Raid ezért nyugodtan lehetne következetesebb a túrázás és a technika felé tett lépésében. Asszisztensrendszerei dőlésszögfüggően működnek, a kipörgésgátlónál azonban a vezető választási lehetősége szerény marad. Egyes olcsóbb túraendúrók több fokozatot kínálnak. Ausztriában a Yamaha 14.499 euróba kerül, Németországban 13.699 euróba. Ebben az árkategóriában több konfigurálhatóság és apró komfortrészletek nem volnának szerénytelen kívánságok. Az elektronika működik, nem tolakodó és nem hígítja fel a karaktert. Éppen ezért marad meg az érzés, hogy a Yamaha még rátehetett volna egy lapáttal anélkül, hogy a Ténéréből guruló számítógépet csinálna.

A dupla tank a World Raid nagy erőssége. Túránkon a fedélzeti számítógép szakasztól függően kb. 4,7–4,8 l/100 km-t mutat. Még 5 l/100 km-rel is óriási távolságok tehetők meg 23 liter tankűrtartalommal. A gyári érték 4,3 l/100 km. Aki ilyen messzire tud menni, az viszont rendes szélvédelmet vár. Pontosan itt veszít pontokat a Yamaha. Az én testmagasságomnál a légáram kedvezőtlenül éri a bukósisakot, és kb. 70–80 km/h-tól hangos turbulenciát kelt. Cardo Venture offroad bukósisakokban megyünk, amelyeket a Leatt-tel közösen fejlesztettek, és már integrálva van bennük a kommunikációs rendszer. Erős szellőzésük miatt eleve inkább hangosak, de a nyugtalan légáram jelentősen súlyosbítja a problémát. Egy kis állítható plexi aligha ártott volna a rallye-külsőnek, és jobban illene a hosszútávú igényhez.

A gyári tempomat jól működik, és tehermentesít az összekötő szakaszokon. Azt kevésbé értem, hogy a Ténéré-családon belül miért éppen csak a World Raid kapja meg. Az új kapcsolócsoportok a standard Ténérén is megvannak, ott egyszerűen hiányzik a megfelelő gomb. Hosszú napokon a World Raid jó benyomást kelt. Időnként nagyjából tíz órát ülünk és állunk a motoron nagyobb fájdalmak és panaszok nélkül. A gyári ülés kellemes keménységű, és nem ül ki. Hátrébb csúszva a térdszög még lazább is, mint a régi, magas rallye-üléses standard gépemen. Aszfalton a Yamaha harmonikusan fordul be. A 21 colos első kerékkel nem ideges kanyarvadász, de az 50/50-es gumikkal tisztán közvetíti, mennyi tapadás áll rendelkezésre. Így kanyargós és nyugodt szakaszokon is igazi öröm marad, még ha az erősebb aszfaltfókuszú túraendúrók több szélvédelmet és luxust kínálnak is.

Akkor most a Yamaha Ténéré 700 World Raid 2026 túramotor vagy offroad gép? Meglepően jól eltalálja az egyensúlyt. A nagyobb tank és tömeg offroad sokkal kevésbé zavar, mint amit az adatlap sejtet. Aki nem úgy támadja a legkeményebb terepet, mint Pol Tarrés vagy Kevin Gallas, szuverén, robusztus kalandmotort kap erős futóművel, óriási hatótávval, tempomattal, kormánycsillapítóval és középsztenderrel. Ezért cserébe elfogadja az ember a magas üléspozíciót, az enyhe orrnehézséget, a mérsékelt szélvédelmet és néhány régi CP2-es terhelésváltási rántást. Öt kemény nap után a World Raidünk semmilyen hibát nem mutat. Elektronikában és hosszútávú komfortban bátrabb is lehetett volna, de lényegében pontosan az marad, aminek lennie kell: egy Ténéré, amely nagyon messzire tud utazni, és az út végén sem kell visszafordulnia.