Hogyan leszek motorversenyző?

Hogyan lesz valakiből motorversenyző? Nem hobbiversenyzőről van szó, hanem azok egyikéről, akik előbb-utóbb ott állnak a Moto3 világbajnokságban, és a MotoGP-ről álmodhatnak. Négyévesen kell kezdeni? Kell hozzá egy apa, aki maga is versenyzett? Már kamaszként mindent alá kell rendelni a sportnak? Vagy a végén valami egészen más a döntő?

A CFMOTO Aspar Team fiatal sztárja, Máximo Quiles érdekes beszélgetőpartner ezekhez a kérdésekhez. A spanyol versenyző mindössze 18 éves, mégis már olyan pontra ért, amelyről a legtöbb fiatal versenyző csak álmodhat. 2026-ban a Moto3 világbajnokság élén áll, 2027-ben pedig következik a felkerülés a Moto2-be. És valóban, az útja nagyon korán kezdődött.

"Négyévesen kezdtem. Már kisgyerekként nagyon szerettem a motorokat. A tévében mindig versenyeket néztem, és ha az utcán egy motort láttam, lelkes voltam" - meséli Quiles.

Ez a lelkesedés egyáltalán nem véletlenül alakult ki. Az apja is versenyzett motorral, bár nem profi szinten. Egyszer csak vett a fiának egy mini-motort. Ezzel kezdődött egy karrier, amely mára eljutott egészen a motoros világbajnokságig. Érdekes azonban, hogy a történet egyáltalán nem egy csodagyerekkel kezdődik, aki az első pillanattól kezdve nem akart mást, csak minél gyorsabban motorozni.

"Az elején egyáltalán nem volt annyira szórakoztató. Vezetés közben egy kicsit féltem. Egy nagyobb versenyző belém hajtott, és eltört a kulcscsontom. Utána egy ideig félénk voltam."

Csak lassan tért vissza a bizalom. "Lépésről lépésre visszaszereztem az önbizalmamat, és utána már igazán tetszett. Azóta soha nem hagytam abba a motorozást." Ez talán már az első érdekes felismerés azoknak a szülőknek, akik a saját gyermekükben a következő MotoGP-sztárt sejtik: még egy olyan versenyzőnél is, mint Quiles, a kezdet nem volt zökkenőmentes. A tehetség láthatóan nem jelent automatikusan félelemmentességet.

Négyévesen kezdeni mégis átkozottul korainak hangzik. De hány éves kortól válik a hobbiból valóban komoly dolog? Quiles számára van egy elég egyértelmű pont: JuniorGP és Red Bull MotoGP Rookies Cup.

"Azt hiszem, a JuniorGP-től és a Rookies Cuptól kezdve komolyra fordul a dolog. Attól kezdve tényleg fontossá válik. A Rookies Cup és a JuniorGP olyan, mint egy teszt. Ha ott jó vagy, akkor a jövőben is jó lehetsz."

Persze ez sem garancia. A sikeresség az utánpótlás-sorozatokban egyáltalán nem jelenti automatikusan a felkerülést a MotoGP királykategóriájába.

"Nem jelenti azt, hogy MotoGP-versenyző vagy Moto3 világbajnoki versenyző leszel csak azért, mert nyersz a Rookies Cupban. De ha ott jó vagy, akkor küzdhetsz azért, hogy elérd a MotoGP-álmodat."

Az utánpótlásrendszer korán kiszűr. Aki eljut erre a szintre, már a világ legjobb fiatal versenyzőivel találkozik. A puszta sebesség önmagában már régóta nem elég. Az eredmények, a kitartás, a fizikai edzés, a mentális erő, és nem utolsósorban a nyomással való megbirkózás képessége dönti el, ki jut a következő szintre.

Quiles mégis ellentmond annak az elképzelésnek, hogy feltétlenül óvodáskorban kell kezdeni. Megkérdezem: "Mi lenne például egy tizenkét- vagy tizennégy évessel, aki csak akkor fedezi fel a tehetségét? Ez már túl késő?"

"Természetesen manapság ez nagyon nehéz, hiszen a konkurencia nagy. De ha megvan a tehetséged, meg tudod csinálni. Nincs korlát. Elkezdheted 12 vagy 14 évesen. Ha jó vagy, megvan hozzá a tehetséged és az erőd, minden nap edzel és keményen dolgozol, elérheted az álmodat. Minden lehetséges."

A tehetség tehát igen. A korai kezdés segít. De munka nélkül nem megy. Quilesnél magánál a 2025-ös Moto3-rookie-szezona és a 2026-os szezon között mindenekelőtt egy dolog változott: a hozzáállás.

"Tavaly minden rendben volt számomra. Rookie voltam, és tanultam. Most egészen más a helyzet. Több tapasztalatom van, ezért a hozzáállásom is más. Okosabbnak kell lennem, és minden akciót át kell gondolnom." Rookie-ként még megengedhető volt egy-egy hiba. Ma már saját magától is többet vár el.

"Régebben előfordulhatott egy-egy ostoba akció, mert rookie voltam és tanultam. Azt hiszem, a mentalitás az egyik legnagyobb változás."

Hogy milyen meredek ez a tanulási görbe, azt idén épp egy újabb kulcscsonttörés mutatja. A silverstone-i bukása utáni törés után Quiles néhány héttel később Aragónban tért vissza. Fizikailag saját megítélése szerint még messze volt a normál állapottól.

"Aragónban körülbelül 70 százalékon voltam. Két igazán kemény hét volt. Nagyon gyakran jártam fizioterápiára, és próbáltam a kulcscsontot rendbe hozni. Még nem gyógyult meg teljesen, és nem volt sok erőm."

Mégis megnyerte a versenyt. A sérülés azonban változtatott valamin. Elsősorban a kvalifikáción kíván azóta kevesebb szükségtelen kockázatot vállalni.

"Most más a hozzáállásom. Lépésről lépésre, nem sietve. Ez működik." Ez elsőre egy fiatal versenyző klasszikus fejlődésének hangzik: kevesebb ifjonti vakmerőség, több megfontoltság. Egy világbajnokságot ugyanis nem feltétlenül úgy nyer meg valaki, hogy már minden edzésen mindent kockáztat.

Quiles nagyon konkrétan fogalmazott a beszélgetésünkben a misanói hétvége péntekén. Nagy bajnoki előnyével már nem kell minden edzésen mindent kockáztatnia.

"Korábban minden edzésen kockázatot akartam vállalni. Most nyugodtabb vagyok."

És mi történik egy verseny utolsó körében? Második hely, kényelmes bajnoki vezetés, az ellenfél közvetlenül előtte - tényleg támadni kell még?, kérdezem.

Ebben is meglepően racionálisan hangzott Quiles: "Attól függ, ki van előttem, és hogyan néz ki a helyzet. Természetesen megpróbálom. De ha látom, hogy tényleg kockázatos, és egy előzési manőverben ütközés vagy bukás lehetséges, akkor nem csinálom meg."

Két nappal később Misanóban következett a gyakorlati vizsga. David Almansa gyakorlatilag a rajttól az utolsó kanyarig vezette a versenyt. Quiles mögötte maradt. A bajnokság élén álló számára a második hely kiváló eredmény lett volna. Pontosan az a helyzet, amiről pénteken beszéltünk.

Ésszerűnek lenni. Pontokat begyűjteni. Nem kockáztatni feleslegesen.

Quiles valami mást tett. A végéig Almansa mögött maradt, az utolsó kanyarból elegendő lendületet vitt magával, és a célegyenesben még megelőzte. 0,021 másodperc választotta el kettejüket a célban. A lelkesedés az Aspar hospitality-ben határtalan volt, micsoda befutó!

Quiles ezzel azonban nem mondott teljesen ellent önmagának. Ugyanis ugyanabban a beszélgetésben elhangzott egy másik mondat is: "Alapvetően mindent megpróbálok, hogy nyerjek."

Egy héttel később a Red Bull Ringen ez a kép még egyértelműbbé vált. Ezúttal Quilesnek nem volt szüksége fotófinisre. Almansa vezetett Ausztriában, de a nyolcadik körben elbukott. Quiles kihasználta az alkalmat, és megszerezte kilencedik szezongyőzelmét. Aragón és Misano után ez volt a harmadik egymást követő győzelme a kulcscsonttörés utáni visszatérése óta.

Ezzel egyre kevésbé az a kérdés, hogy Quiles lehet-e Moto3 világbajnok, hanem inkább az, hogy mikor dől el a döntés. Egészen még nincs lezárva a dolog. A Red Bull Ring után 131 pont az előnye David Almansa előtt. Még hét nagydíj van hátra - Japán, Indonézia, Ausztrália, Malajzia, Katar, Portugália és Valencia. Versenyenként maximum 25 ponttal így még 175 pont szerezhető. Quiles tehát matematikailag még legyőzhető.

Már a következő versenyen, Motegiben lezárhatja a számítást. Ha Quiles legalább 150 pontos előnnyel hagyja el Japánt, bebiztosítja a világbajnoki címet. Ha ott például ismét nyer, Almansának legfeljebb tizedik helyen kellene végeznie ahhoz, hogy a cím már el legyen döntve.

A cím illő lezárása lenne a Moto3-ban töltött idejének, hiszen a jövője már eldőlt. 2027-ben Quiles a CFMOTO Aspar Team-mel együtt felkerül a Moto2-be. Így pontosan abban a struktúrában marad, amely már a Moto3-on át is elkísérte. Az Aspar előtte többek között Albert Arenast, Izan Guevarát és David Alonsót is elvezette ezen az úton a Moto3-ból a középkategóriába.

Quiles számára a váltás érdekes időpontban következik be. 2027-ben a Moto2 új Triumph versenymotort kap, körülbelül hat százalékkal nagyobb csúcsteljesítménnyel és nagyobb nyomatékkal. A motor emellett két kilogrammal könnyebb lesz. Mivel többek között a motorrögzítés és a szívórendszer is megváltozik, a vázgyártóknak is új motorokat kell fejleszteniük. Még a beérkezett Moto2-pilóták sem indulnak egyszerűen a megszokott anyagukkal az új szezonba.

Quiles éppen ezt látja inkább előnyként: "Ha megváltoztatják a motorokat, az talán még jobb is nekünk, rookie-knak. Azoknak a versenyzőknek, akik már ismerik a jelenlegi motort, szintén hozzá kell szokniuk egy újhoz."

Mindenekelőtt azonban arra vár izgatottan, ami a Moto3-ból természetszerűleg hiányzik: a nagyobb teljesítmény.

"A power. Azt hiszem, a power lesz a legszebb. A fékek, a teljesítmény, és ahogy a motor mozog elhasznált gumikkal. Szeretem, ha a motor dolgozik és mozog." Vezetéstechnikailag is már felkészül erre. A Moto3-at erősen jellemzik a nagy csoportok és a szélárnyék. Quiles ezzel szemben már a Talent Cup-os évei óta tudatosan próbál egyedül vezetni.

"Szeretek egyedül menni, és a saját tempómon dolgozni. Ez jobb versenyzővé tesz."

A Moto2-ben pontosan ez válik fontosabbá: kevésbé figyelni arra, ki ad szélárnyékot, inkább a saját tempóra és a saját vonalra koncentrálni. Quiles maga is úgy véli, hogy a nagyobb Moto2 fizikailag is előnyére válhat. Moto3-pilótaként viszonylag magas, és a felkerülésének bejelentésekor elmondta, hogy hosszú karjai segíthetik a nagyobb motoron. Mindenekelőtt azonban alig várja, hogy először vezethesse a Moto2-t.

Talán pontosan ebben rejlik a válasz az eredeti kérdésre: Hogyan leszek versenyző?

El lehet kezdeni négy évesen. Lehet mini-motóval menni, Talent Cup-okon indulni, és a JuniorGP-n és a Rookies Cupon keresztül feldolgozni magát felfelé. Edzeni kell, meg kell tanulni az adatokat érteni, a nyomással megbirkózni, és egyszer csak megérteni, hogy egy világbajnokságot nem minden egyes edzésen nyernek meg.

Egy fiatal versenyzőnek meg lehet tanítani, hogyan legyen ésszerű.

De hogy éhes maradjon, és megvan-e benne az a bizonyos reflex, hogy az utolsó kanyarban mégis nyitva hagyja a gázt - azt valószínűleg nem lehet megtanulni.