Alig van olyan Kawasaki modell, amelynél a tankon lévő felirat ilyen keveset árulna el az alatta rejlő technikáról, mint a Z1000 esetében. Az első modern generáció 2003-ban jelent meg egy, a ZX-9R családból származtatott 953 cm³-es soros négyhengeres motorral, amely a korai modellekben 127 LE-t és 95,6 Nm-t teljesített. 2007-ben a hengerűrtartalom ugyan érintetlen maradt, a Kawasaki azonban alapjaiban átdolgozta a motor beállítását, a vázat, a lengővillát és a fékrendszert; a teljesítmény ekkor 125 LE volt. Ehhez jött a hosszabb tengelytáv, új lengővilla, radiális féknyergek és opcionálisan ABS. Karakterből már az első Z1000-nek is bőven jutott, a második generáció viszont futómű és mechanika terén már jóval érettebbnek hatott.
2010-ben az evolúcióból forradalom lett: a Kawasaki gyakorlatilag újratervezte a Z1000-et, és a 953-ast egy 1043 cm³-es, 138 LE-s és 110 Nm-es négyhengeresre cserélte. A nedves tömeg 221 kg volt, elöl és hátul is jóval modernebb futómű dolgozott. 2014-ben következett a mai napig meghatározó Sugomi-design, egy még tovább élezett, 142 LE-s és 111 Nm-es motorral. 2017-re a Z1000 Euro-4-képes lett, átdolgozott ECU-t, puhább futómű-beállítást, hátul 122 helyett 135 mm rugóutat, fokozatjelzőt és váltófényt kapott. Ezzel párhuzamosan megjelent a Z1000 R Edition Brembo M50 nyergekkel és Öhlins rugóstaggal. 2020-ig ez az alapvetően puritán csomag maradt, ABS-szel, de kipörgésgátló nélkül.

&width=72&height=72&bgcolor=rgba_39_42_44_0&mode=crop)






