Benda LFC 700 Pro teszt: power-cruiser látványfaktorral

Vannak motorok, amelyek a dizájnjukkal tűnnek ki. És van a Benda LFC 700 Pro.

A 18 colos, 300-as hátsó gumi már fotókon is abszurd módon szélesnek tűnik, a valóságban pedig teljesen uralja az egész motort. Elöl a Benda egy 130-as gumit alkalmaz 19 colos felnin. Közöttük egy hatalmas alumínium váz feszül, amely az oldalnézet nagy részét meghatározza. A hosszú tankkal, a mély sziluettel és az 1.720 milliméteres, hatalmas tengelytávval együtt olyan megjelenés áll össze, amely bármelyik parkolóban azonnal magára vonja a figyelmet.

Természetesen az embernek önkéntelenül eszébe jut a Ducati Diavel V4 és az XDiavel V4. De a korábbi X-Diavel V2 modellek is eszünkbe jutnak. Csakhogy a Benda még hosszabbnak, még szélesebbnek és még extrémebben megrendezettnek tűnik.

A középpontban egy 675 köbcentis, soros négyhengeres motor dolgozik Ram-Air rendszerrel. A gyártó szerint 86 lóerő áll rendelkezésre 10.300 1/perc fordulatszámon és 60 Nm nyomaték 8.600 1/perc fordulatszámon.

Ezzel a Benda már alapvetően különbözik olasz összehasonlítási modelljeitől.

Már önmagában az utánfutás különbsége is nagyrészt megmagyarázza a vezetési élményt. A Benda majdnem kétszer akkora utánfutással rendelkezik, mint egy Diavel V4. Ehhez járul egy több mint tizenkét centiméterrel hosszabb tengelytáv, valamint több mint 70 kilogramm többletsúly.

A hosszú tengelytáv lenyűgöző stabilitást kölcsönöz a Benda LFC 700 Pro-nak. Autópályán, hosszú országutakon vagy nyugodt tengerparti utakon a motor stabilan a úton fekszik. Az egyenes futása szinte sztoikus. A motor sínen futóként viselkedik, és közben sok nyugalmat közvetít. Pontosan itt mutatja meg a koncepció a legnagyobb erősségét.

Amint az út szűkebbé válik, megváltozik a kép. A Ducati Diavel V4 és az új Ducati XDiavel V4 újra és újra meglepnek agilitásukkal. A széles hátsó gumi ellenére meglepően könnyen dönthetők, és szinte sportos naked bike-ként viselkednek.

A Benda más megközelítést követ: aktívan bele kell nyomni a kanyarba. Magától nem esik bele az ívbe. A szűk hajtűkanyarok és a szoros kanyarkombinációk jelentős testtel való munkát és erőteljes kormányimpulzusokat igényelnek. Ehhez járul a korlátozott dönthetőség. A lábtartók korán felérnek, és rendszeresen emlékeztetik a vezetőt arra, hogy itt nem kanyarozás, hanem cruisolás volt a feladatspecifikáció.

Különösen jól látható a különbség a Ducatival szemben szűk utakon. Míg a Diavel és az XDiavel szó szerint keresi a következő ívet, a Benda nyugodtabb tempót kíván. Aki gyorsan szeretné mozgatni, az meg tudja tenni, de dolgoznia kell érte.

A Pro-verzió nagy technikai csúcspontja az elektronikus légrugós felfüggesztés. A Benda az alapmodell hagyományos lengéscsillapítóját az úgynevezett Dual-Chamber Air Suspension System-mel helyettesíti. Az ülésmagasság és a csillapítás elektronikusan állítható. Emellett az alumínium váz elülső részét megerősítették és további merevítésekkel egészítették ki.

A gyakorlatban a legmagasabb felfüggesztési pozíció ajánlott a feszes beállítással kombinálva. Csak így marad meg a lehető legnagyobb dönthetőség.

Az automatikus süllyesztés megálláskor először látványosnak tűnik, a mindennapokban azonban kevésbé meggyőző. A rendszer viszonylag lassan reagál, és alig hoz valódi többletértéket. Az embernek gyakran az az érzése, hogy a magasságállításra vár, nem pedig hasznot húz belőle. Egy BMW R 1200 GS-szel ellentétben itt nem funkcionális forradalom benyomása keletkezik, hanem inkább egy érdekes technikai gimmické.

Amivel a Benda LFC 700 Pro igazán meggyőz, az az ergonómia: az ülés széles, feszesen párnázott, és sok mozgásszabadságot kínál. Hosszú szakaszokon problémamentesen lehet előre vagy hátra csúszni, és gyorsan megtalálja az ember a kényelmes ülőhelyzetet.

A térdszög is meglepően nyugalmasnak bizonyul. A nagyon előre pozicionált lábtartók ellenére sem ül az ember kényelmetlenül. A kormány kicsit előrébb van, mint a megjelenés alapján gondolná az ember, és bizonyos nyomást gyakorol az első kerékre. Ez több irányíthatóságot biztosít, mint amit ettől a megjelenéstől várna az ember.

Pozitívan tűntek ki emellett a tükrök is. Jó kilátást biztosítanak hátrafelé, alig rezegnek, és szükség esetén behajthatók. A selymesen futó négyhengeres motor tovább erősíti a túrajelleget. A kormányon csak kevés rezgés érkezik, ami miatt a Benda hosszabb szakaszokon is kellemesen vezethető.

A felszereltséget vizsgálva azonban kiderül, honnan ered a kedvező ár. Hiányzik a ride-by-wire, csakúgy mint a tempomat, holott éppen az utóbbi kiválóan illene a motor hosszútávozási jellegéhez.

A gázmarkolat érezhető holtjátékkal rendelkezik, és nem tűnik különösebben magas minőségűnek. A karok sem győznek meg teljesen. Bár a fék- és kuplungkar állítható, még a legszűkebb pozícióban is viszonylag messze maradnak a kormánytól.

Ugyanakkor az új 300-as CST hátsó gumi a gyártó szerint kisebb felállító nyomatékot biztosít, mint a korábbi 310-es gumi, és javítania kell a kezelhetőséget. Egyúttal a gumiellátás a mindennapokban feltehetően jóval egyszerűbb lesz.