Ducati Hypermotard V2 SP: Pályabajnok a drift királya

A Hypermotard csak akkor mutatja meg valódi arcát, amikor a hátsó kerék elkezd csúszni. Modenában, 20 fokban és ragyogó napsütésben a 120 lóerős Supermoto gépből egy kontrollálható drift-király válik, amely még a kezdők arcára is mosolyt varázsol.

A Ducati a Hypermotard V2 SP-vel új fejezetet nyit közel 20 éves Supermoto-történetében. A nyers erő helyett most a finomság és a kezelhetőség számít. A Panigale-ból ismert 890 köbcentis V2 motor 120,4 lóerőt ad le 10.750 fordulat/percnél – elég ahhoz, hogy az első kereket felemelje a földről, de nem annyira brutális, hogy a hétköznapi motorosokat megfélemlítse. Csak 177 kilogrammos száraz tömegével és 880 milliméteres ülésmagasságával (opcionálisan 15 mm-rel alacsonyabb) az SP egy hozzáférhető Supermoto a lelkes motorosok számára. Az Öhlins-komponensek elöl és hátul, Brembo-Monoblock féknyergekkel kombinálva, már látványra is jelzik: ez több, mint pusztán utcai szórakozás.

A 90 fokos hengerszögű V2 motor már 8.250 fordulat/percnél eléri a 94 Nm nyomatékot, ezzel sokoldalú Supermoto-eszközzé téve a Hypermotardot. Lassú kanyarokból kigyorsítva is jelentős nyomatékkal rendelkezik, anélkül, hogy kontrollálhatatlanná válna. Az első kerék szívesen emelkedik, de soha nem brutálisan. Az erőt egy 6 sebességes váltó és egy "nagyon finom" Quickshifter viszi át, amely a kemény felkapcsolások során, 9.000 és 10.750 fordulat között is simán működik. A folyadékhűtéses motor 13,1:1 sűrítéssel és Euro 5+ szabvánnyal hőszempontból jól viselkedik - 20 fokos külső hőmérsékleten és versenypálya körülmények között sem alakulnak ki zavaró hőtorlódások a comboknál.

A teljesen állítható Öhlins futómű 48 mm-es USD villa (170 mm rugóút) és közvetlen bekötésű lengéscsillapítóval (160 mm) valódi Supermoto játszótérré varázsolja a modenai versenypályát. A kanyarodási precizitás lenyűgöző - a széles kormány ellenére az SP nagyobb sebességnél is jól kezelhető és nagyon közvetlen. Az első kereket jól tudtam kontrollálni, amikor a fékre erőteljesen ráléptem. Az alumínium Trellis váz 26 fokos kormánycsap szöggel és 110 mm-es utánfutással biztosítja a tipikus Supermoto agilitást, anélkül, hogy idegessé válna. Azonban, ahogy az a Supermotoknál szokás, a lábtartók nagyon gyorsan leérnek, ezért növeltük a hátsó felfüggesztés előfeszítését. Ez egy tipikus Supermoto-probléma, amelyet azonban az Öhlins futómű állíthatósága révén sikerült megoldani.

A Hypermotard V2 SP elektronikus segédberendezései értik a dolgukat. Különösen az ABS 2-es szintű mód győz meg: itt célzottan át lehet váltani a drift módba, ahol a rendszer 30 fokos dőlésszögig enyhe csúszást engedélyez - tökéletes a kevésbé tapasztalt motorosok számára, akik szeretnék megismerni a Supermoto érzést. Ez már nem sokáig lesz irigység tárgya, mert ezzel az eszközzel hamarosan szinte mindenki driftezhet. A kipörgésgátló diszkréten dolgozik a háttérben, és csak akkor avatkozik be, ha igazán szükséges. Aki finoman ad gázt, alig észleli; agresszív gázadáskor dőlésszögben azonban természetesen erősebben kell beavatkoznia. A TFT-kijelző és a vezetési módok a menetek között jól testreszabhatók, bár a részletes beállításokhoz már némi Ducati-hozértés szükséges. Vezetés közben is lehetséges a kipörgésgátló és az ABS állítás a Race-módban - de csak akkor, ha már begyakorolt a kezelésük.

A 320 mm-es dupla tárcsákra szerelt Brembo-monoblock féknyergek kezdetben tökéletesen fognak és hatalmas lassítási potenciált kínálnak. Körülbelül tíz perc intenzív pályahasználat után azonban jelentkezik egy apró gyengeség: a nyomáspont puhábbá válik és hátrébb húzódik. A modena-i extrém stop-and-go pálya különösen igénybe vette a fékeket, ezért a szakasz végén a nyomáspontot "egy kattintással előrébb kellett állítani". A 245 mm-es hátsó fék kéthengeres féknyergekkel problémamentesen teljesíti a feladatát.

Közvetlen összehasonlítás a versenytársakkal, mint a KTM 890 Duke R vagy a Ducati Streetfighter V2, sajnos nem volt lehetséges - ezeket a modelleket még nem vezettem. Ami azonban világossá vált: a Hypermotard V2 SP megtalálta saját karakterét. A kontrollált driftelés olyan jól működik, hogy még egy tapasztalatlan motoros is könnyedén szerezhet első drift-élményeket. Lukas Tulovic és én is rengeteget szórakoztunk a modellel. Ez az SP érzelmi lényege: a Supermoto élvezetet mindenki számára elérhetővé teszi, anélkül, hogy elveszítené az irányítást. Az 880 mm-es ülésmagasság (alacsonyabb üléssel 865 mm) pedig a nem túl magas motorosok számára is jól kezelhetővé teszi.

Tisztán mindennapi motorbicikliként a Hypermotard V2 SP megmutatja a határait. A 12,5 literes tank és a megadott 5,4 literes fogyasztás számítás szerint 231 kilométeres hatótávolságot biztosít – sportos versenypálya használat esetén azonban ez jelentősen kevesebb. Az egyenes üléspozíció és a széles kormány mindennapi használatra alkalmassá teszik, de hosszabb autópálya-szakaszokon szélvédelem nélkül nem optimális. Viszont városi száguldozóként vagy kanyargós országutakra az SP mozgékonysága és jellegzetes V2-es hangja miatt minden bizonnyal meggyőző lehet. Sajnos a teszt során nem volt lehetőségünk országúti körülmények között próbálni, ahol a motor valóban otthon érzi magát. A hátsó utas kényelme egy igazi Supermotónál amúgy is másodlagos szempont.

Az olasz dizájn alatt átgondolt technika rejlik: A 890 köbcentis V2, 96 mm-es furattal és 61,5 mm-es lökettel, négy szeleppel működik hengerenként és Desmosystemmel. Az üzemanyag-befecskendezés tiszta Euro 5+ kibocsátási értékeket biztosít, 125 g/km CO2-kibocsátással. Az alumínium kétkaros lengőkar és a 120/70 R17, illetve 190/55 R17 méretű abroncsok teszik teljessé a Supermoto csomagot. A SP 1.514 mm-es tengelytávval pontosan a Supermoto sweet-spotban helyezkedik el, az agilitás és a stabilitás között. A Brembo felszerelés hidraulikus működtetéssel és az Öhlins alkatrészek hangsúlyozzák a prémium igényt.