Stark Varg SM Teszt: A jövő legvadabb Supermotója?

A 1000PS barcelonai téli menekülésünk során nemcsak a közép-európai tél elől sikerült elmenekülnünk, de a tesztszezont is jelentősen meghosszabbíthattuk. Számos motorkerékpár-újdonság között, mint például a BMW R 1300 RS, R 1300 RT vagy a KTM 1390 Super Adventure R, egy gép különösen kitűnt: a Stark Varg SM. Nemcsak technikailag, hanem dinamikusan is messze túlmutat azon, amit eddig ismertünk.

Ugyanis a spanyol elektromos supermoto nem csupán egy újabb újdonság – ez egy tudatosan a megszokottól eltérő koncepció. Ezért is volt különösen izgalmas, hogy nemcsak az én, mint lelkes utcai motoros szemszögemből tapasztalhattam meg, hanem professzionális értékeléssel is. Velünk volt Bernd Hiemer, kétszeres Supermoto-világbajnok. Együtt vizsgáltuk meg, mennyire jól teljesít a Varg SM a mindennapokban – és hogyan állja meg a helyét a kanyarokban.

A Stark Varg SM alapadatai olyanok, mint egy kvartettkártya: 80 lóerős csúcsteljesítmény, 914 Nm nyomaték a hátsó keréken és mindössze 124,5 kilogramm súly. Az elektromos supermoto ezzel egy olyan kategóriába tartozik, ami még az erős belső égésű motorokkal összehasonlítva is kivételes – különösen a kis tömegével kombinálva. Összehasonlításképpen: a jelenlegi legerősebb közúti forgalomba helyezett széria supermoto, a KTM 690 SMC R, 79 lóerős teljesítményt nyújt több mint 160 kg menetkész tömeg mellett.

A Stark Varg SM szíve a 7,2 kWh-s akkumulátor, amely egyúttal a jármű szerkezeti elemeként is funkcionál, ezáltal növeli az alváz merevségét. A futómű a KYB-től származik és teljesen állítható, elöl 290 mm, hátul pedig 303 mm rugóúttal. A fékezést prémium Brembo-komponensek biztosítják, elöl radiális négydugattyús féknyereg és 320 mm-es tárcsa található. Az egész csomag egyértelműen a teljesítményre lett kihegyezve.

Különösen innovatív a műszerfal: egy klasszikus kijelző helyett a Stark egy saját, robusztus Android okostelefont használ, amit Arkenstone-nak hívnak, és ami kijelzőként és vezérlőközpontként szolgál. Itt lehet egyedileg beállítani a teljesítményszintet, a teljesítménykarakterisztikát, a motorféket és a rekuperációt, valamint tipikus csatlakozási funkciókat, mint a navigáció és társai. Az Arkenstone egyfajta kulcsként is funkcionál, mivel nincs hagyományos gyújtáskapcsoló, és a Stark az elegáns tartóba helyezett telefon nélkül csak vészhelyzeti üzemmódban mozgatható. A lopás megelőzése érdekében kormányzár, nyomkövető rendszer és a Stark által a mobilhálózaton keresztüli teljes deaktiválási lehetőség áll rendelkezésre.

A Stark Varg SM nem egy olyan motor, amit könnyen be lehet sorolni a meglévő kategóriákba. Egyesíti az elektromotor kompromisszummentes közvetlenségét a supermoto játékosságával és agresszivitásával – így teremtve egy eddig még nem létező vezetési élményt.

A koncepció központi eleme a hatalmas testreszabhatóság. A műszerfalon keresztül nemcsak különböző vezetési módok választhatók, hanem az Advanced Módban a teljesítménykarakterisztikák is egyedileg alakíthatók. Így a Varg SM beállítható szelíd, A1-es kategóriára alkalmas motorként, vagy kompromisszummentes 80 lóerős gépként is.

Továbbá hozzátartozik az a tény, hogy ezek ellenére a teljesítményértékek ellenére A1-es motorként van homologizálva – ami főként a folyamatos és csúcsteljesítmény közötti megkülönböztetésnek köszönhető. A gyakorlatban ez azonban azt is jelenti: a teljesítmény bármikor elérhető – ha engedélyezve van. Az, hogy a fiatal, tapasztalatlan, de lóerőre éhes kezek ne éljenek vissza vele, opcionálisan jelszóval védett lezárás érhető el, így a fiatal csak a teljesítmény meghatározott részét használhatja.

A Varg SM egy másik különlegessége, hogy a gép nem rendelkezik ABS-szel. Úgy gondoltam, hogy manapság minden motoros kétkerekűnek legalább kombinált fékrendszert kellene tartalmaznia. Vannak azonban bizonyos különszabályok, amelyek szerint, ha egy jármű bizonyos súly alatt van, és az ülésmagasság meghalad egy bizonyos értéket, akkor nincs szükség ABS-re. Ennek háttere valószínűleg a Hardenduro motorok, amelyek szintén ABS nélkül, de közúti forgalomra alkalmasan készülnek. Azonban a Hardendurok ritkán A1-es motorok, és nincs bennük 80 lóerő és 914 Nm nyomaték a hátsó keréken. A Varg SM-nek nincs vonóerő-szabályozó rendszere sem.

Az elektronikus hókuszpók mellett egyértelmű prémium igény is párosul. A Stark Varg SM telis-tele van kiváló minőségű anyagokkal, gyönyörű dizájnnal, precíz kidolgozással és számos testreszabási lehetőséggel. Ha a kiegészítők katalógusában titán csavarok és lábtartók több száz euróért találhatók, akkor már tudni lehet, hogy ez a motor nem éppen a költségtudatos motorosok számára készült.

Városi környezetben gyorsan megmutatkozik a Stark Varg SM egyik nagy erőssége: az egyszerűsége. Nincs váltás, nincs kuplung, nincs hagyományos értelemben vett motorjáratás – csak gázt adsz, és mész. Különösen a megállás-és-indulás forgalomban mutatja meg ez a koncepció az előnyeit, és teszi a vezetést kellemesen egyszerűvé.

A kezelhetősége álló helyzetben is meggyőző. A több mint 900 mm-es ülésmagasság ellenére a Varg extrém keskenysége révén meglepően hozzáférhető. A súly alacsonyan van, a motor könnyen manőverezhető, és összességében nagyon kezesnek tűnik.

Azonban gyorsan világossá válik, hogy a kényelem nem áll a középpontban. Az ülés keskeny és kemény, a futómű feszesre van hangolva. Ez különösen a városi forgalomban, rosszabb minőségű utakon válik érezhetővé. Ezen felül szokatlan, hogy a hátsó fék kezelése a bal kézzel történik a kuplungkar helyett – ez a megoldás bizonyos megszokást igényel, és nem mindenki számára kényelmes elsőre. A klasszikus lábfékpedál feláras extraként érhető el.

Összességében a Varg SM működik a mindennapokban – de sosem érezhető igazán kényelmes hétköznapi járműként. Inkább egy kompromisszumentes sporteszköz benyomását kelti, amely a városi használat során is csak korlátozottan fog vissza.

Amint elhagyjuk a várost, elkerülhetetlenül egy téma kerül a középpontba: a hatótávolság. Mint minden elektromos jármű esetében, ez erősen a vezetési stílustól, a sebességtől és a használati területtől függ – ám egy supermoto esetében, amely játékosságra ösztönöz, ez gyorsan kihívássá válik.

A tesztünk során meglehetősen reális kép rajzolódott ki: Egy kb. 20 kilométeres út a tesztpályára, néhány emelkedőkkel, már nagyjából 34 százaléknyi akkumulátorkapacitást igényelt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hosszabb kirándulások köztes töltés nélkül aligha valósíthatók meg. Még mérsékelt tempó mellett is jelentős a fogyasztás.

A rekuperáció ugyan segít energia visszanyerésében, de hatása korlátozott marad. Egy kb. 5 km-es, kanyargós felfelé vezető úton a Parc del Garraf Nemzeti Parkban 11-12% töltési kapacitást fogyasztottam. Ugyanezen az úton lefelé, maximális fokozaton és minimális fékhasználat mellett, a rekuperáció csak 1-2%-ot nyer vissza.

Jóval relevánsabb a töltési képesség: 3,3 kW töltőteljesítmény lehetséges, ami körülbelül 2 órás töltési időt eredményez. Sajnos a Stark nem kompatibilis a gyorstöltésű egyenáramú töltőoszlopokkal. Ehelyett a prémium kialakítású motorkerékpár-állvány egyben töltőként is funkcionál, és van egy opcionálisan elérhető hordozható töltő is útközbenre. Ezzel a kompakt, hordozható töltővel egy ebédszünet során egy órán belül 22-ről 80%-ra tudtuk feltölteni a Starkot. Ez nagyjából másfél-két órás vezetési élményre elegendő, a tempótól és a teljesítménymódtól függően.

A Stark Varg SM hatótávolsága elegendő egy szórakoztató kiránduláshoz, de az úticél legyen közel, különben szűkös lesz. Ez a korlátozás sajnos tipikus az elektromos kétkerekűeknél, és a jelenlegi akkumulátortechnológia mellett alig megvalósítható másként. A Varg SM esetében azonban egy másik, pszichológiai komponens is hozzáadódik: a maradvány hatótávolság folyamatos figyelése befolyásolja a vezetési élményt. Különösen egy olyan motorkerékpár esetében, amely valójában a maximális szórakozásra lett kitalálva, ez a „hatótávolság-mozifilm” úgy hat, mint egy ellenpont a kompromisszummentes szórakoztató motor eredeti koncepciójához.

Amint kanyargós utakra érünk, a Stark Varg SM megmutatja valódi arcát – és ez elsősorban kihívást jelent. Az alacsony súly és az extrém közvetlen teljesítményleadás kombinációja olyan vezetési élményt nyújt, amelyet a klasszikus supermotóktól nem ismerünk. Már közepes teljesítményszinteknél kiderül, mennyi potenciál rejlik ebben a motorban. Az erő gyakorlatilag késedelem nélkül érkezik, ami ahhoz vezet, hogy az első kerék gyorsabban emelkedik, mint várnánk. A gázkar precíz kezelése itt nem csupán választás kérdése, hanem kötelező.

A Stark Varg SM-en öt teljesítmény-mód található. Mi a következő teljesítményszintekre konfiguráltuk őket: 10, 20, 40, 60 és 80 lóerő. A teljes 80 lóerő felszabadításához további 1000 eurót kell fizetni, hogy megkapja az úgynevezett "Alpha" változatot a Varg SM-ből. Felár nélkül 60 lóerőnél van a határ, de ezek is már annyira húznak, hogy sosem kapcsolok az 5-ös fokozatra.

Én magam is sokkal óvatosabban mozogtam a Starkon, mint hasonló belső égésű motorokon – egyszerűen azért, mert az elektromos hajtás közvetlensége kevés hibát tűr el. Ezt a benyomást erősíti meg Bernd Hiemer is: még tapasztalt Supermoto-világbajnokként is először tisztelettel közelít a Varg SM-hez. A teljesítmény, az alacsony súly, valamint az ABS és a kipörgésgátló hiánya olyan kombinációt alkot, amely miatt a bizalmat először meg kell szerezni.

Bernd Hiemer itt egy érdekes összehasonlítást tesz: számára a karakterisztika nyers formájában rendkívül agresszív kétütemű motocross gépekre emlékeztet. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy pontosan itt rejlik a rendszer nagy erőssége – nevezetesen az alkalmazkodóképességben. A teljesítménygörbe célzott módosításával a motort jelentősen lehet szelídíteni és jobban irányíthatóvá tenni. Számomra is gyorsan egyértelművé vált: az úgynevezett Advanced-mód nem játék, hanem lényeges eszköz. A teljesítményleadás módosításával a Varg SM könnyebben vezethetővé válik – legalábbis a nem profi szintű vezetők számára. A lassú sebességnél a kontroll sosem jelent gondot, mivel itt még gyárilag is finom az erőkifejtés. Azonban még finom teljesítménynövekedés mellett is, amikor elérjük a magas teljesítményszintet, csak egy apró csuklómozdulat választ el bennünket a kanyar élvezetétől, az emelkedő hátsó keréktől és a "repüléstől".

Kanyarban a Stark Varg SM olyan jelleget mutat, ami nem azonnal tűnik ismerősnek. Az alacsony súly és mély súlypont ellenére kevésbé agilis, mint amire először számítanánk. Különösen a döntött helyzetben fékezéskor érezhető egy jelentős felállási hajlam, míg gyorsításkor enyhén befelé dől a kanyarba.

Ez a viselkedés még a Supermoto-világbajnok számára is megszokást igényel. Bernd az irányíthatóságot „különcnek” írja le, és megjegyzi, hogy kezdetben hiányzik a bizalma az első kerék iránt. Csak a vezetési idő növekedésével válik a viselkedés érthetőbbé, de igazán intuitívvá nem válik azonnal.

A futómű egyértelműen a sportosságra van hangolva. Feszes beállításai révén stabilitást nyújt nagy sebességnél, azonban gyengeségeket mutat az egyenetlen aszfalton. Az egyenletlenségeket csak korlátozottan nyeli el, ami dőlt helyzetben nyugtalansághoz vezethet. Még a teljesen állítható rugóelemek beállítása is csak kevés javulást hoz. Itt egy lágyabb utcai beállítás vagy nagyobb állítási tartomány mindenképpen hasznos lenne. Bernd is hasonlóan látja: a gokartpályán nagyon jól működik a hangolás, de közúton túlságosan kompromisszummentesnek hat.

Egy olyan motor esetében, mint a Stark Varg SM, szinte automatikusan felmerül ez a kérdés. 80 lóerő, rendkívül alacsony súly és semmilyen elektronikus segédrendszer, mint az ABS vagy a kipörgésgátló – ez egy olyan kombináció, ami tiszteletet követel.

Véleményem szerint a Varg SM egyedi, adrenalin-növelő és így rendkívül szórakoztató motor. De egyáltalán nem egy hibákat elnéző motorkerékpár. A közvetlen gázreakció, a sportos Brembo első fék és a sajátos vezetési viselkedés miatt folyamatos koncentrációra van szükség. Különösen a tapasztalatlan vezetők érezhetik itt gyorsan túlterheltnek magukat.

Bernd Hiemer ezt árnyaltabban látja: számára a motor nem alapvetően veszélyes – de tapasztalatot és képzést igényel. Különösen a kezdők vagy visszatérő motorosok számára kritikusan ítéli meg a koncepciót. A kísértés, hogy a potenciált kihasználják, nagy – és pontosan ebben rejlik a veszély. A teljesítmény korlátozásának lehetősége ugyan segít, de nem helyettesíti a szükséges vezetési érzést. Rossz kezekben a Varg SM gyorsan több lehet, mint csak egy szórakoztató eszköz. Viszont a megfelelő kezekben olyan vezetési élményt nyújthat, amit más kétkerekűn nem találni.

A 12.990 eurós indulóárral, illetve 13.990 euróval a 80 lóerős változat esetében, a Stark Varg SM határozottan a prémiumszegmensben helyezkedik el. A rendelés a Tesla-hoz hasonlóan a Stark weboldalán történik. Ezért cserébe azonban egy technikailag rendkívüli motort kapunk kiváló minőségű alkatrészekkel és igen egyedi koncepcióval. Az egyedi testreszabás lehetősége – mind szoftveres, mind komponens szinten – szintén alátámasztja a prémium igényt. Csak a kormánykarok gombjai jelentenek némi visszalépést. Bár a gombok és a karok rendkívül elegánsak és alumíniumból készültek, a kezelési érzetük közömbös, akadós, és a szinte új motorunkon az irányjelző már nem is igazán akart működni.

Különösen kiemelendő a megjelenés és a vezetési élmény mellett az alacsony karbantartási igény. A hagyományos belső égésű motorokkal összehasonlítva sok tipikus szervizelési pont kiesik, ami hosszú távon időt és pénzt takarít meg. Az olyan szokásos kopóalkatrészeken kívül, mint a teleszkópok, a fékfolyadék vagy a lánc, a karbantartási igények mérsékeltek. Azonban minden 50 órában ajánlott a hajtóműolajat cserélni. Légszűrőcsere, dugattyúkarbantartás, gyújtógyertya-ellenőrzés, szelephézag-ellenőrzés és még sok más teljesen elmarad, ami viszont jelentősen javítja az ár-érték arányt.