Honda CB1000 Hornet SP teszt

Az a pillanat, amikor a Pannonia-ring wheelie-dombján felkapcsoltam negyedikbe, és a gáz nyitva maradt, a CB1000 Hornet SP eleje pedig pimaszul az ég felé iramodott. Hangosan nevetnem kellett a sisak alatt. Honda? Tényleg? Igen! Az új Hornet már nem csak egy szolid ingázó masina, hanem egy kiérett harcias testvér meglepetésekkel teli lehetőségekkel. A Hornet név itt végre újra passzol. Vad, éles, agresszív, és mégis valahogy szuverén – mint egy szamuráj dizájner öltönyben.

A fekete fényezés arany felnikkel ízlés dolga marad. Túl kevés szín? Túl sötét? De ami itt mechanikai substanciaként gurul, az egy igazi pilóta-motor. A vidéki út tesztünk után alig vártam, hogy a pályán rendesen megkínozhassam. És a Honda rezilienciával helytállt.

A Honda sosem volt híres a menekülésről. Mégis, Japánban úgy döntöttek, hogy egy naked bike is engedheti el magát néhanap. A CB1000 Hornet SP bevált technikára épül, de kapott néhány finom extrát: elöl egy Showa SFF-BP USD futómű, hátul egy Öhlins TTX36, elöl Stylema-Brembo fékek, hátul Nissin. A gyorsváltó alapfelszereltség, az 5 hüvelykes TFT biztosítja a csatlakoztathatóságot, az elektronika pedig három mód és két felhasználói szint között konfigurálható.

157 lóerőnél 11.000-es fordulaton és 107 Nm-nél 9.000-es fordulaton kezdődik a móka. A 212 kg teljes tankolással a súlyhatáron belül marad. A beállítás nem extrém, de rendkívül kiegyensúlyozott. A Honda az arany középutat választotta anélkül, hogy a vezetési élményt csorbította volna.

Ez a motor. Nem egy túrázásra szabott felbővített ikerhenger, és nem is egy túltolt V2, hanem egy klasszikus soros négyhengeres verseny genetikával. És ez igazán jól megy. Amit már az országúton is megmutatott, az a pályán teljesedett ki: erőteljes, fordulatszerető, spontán. A gyorsváltó (Blipperrel együtt) gondoskodik a harapós váltásokról, a nyomatékgörbe széles és egyenletes. A hang? Alacsony fordulaton mély morgás, magasabb fordulaton rekedtes ordítás. Tiszta érzelem.

A Hondát egyenesben kíméletlenül húzza, anélkül, hogy erőlködne. Teljesítményt ad le, anélkül, hogy túlzottan megterhelne. A gázreakció közvetlen, de nem nyűgös. Valódi örömforrás, amely semmi mesterségest nem tartalmaz.

Mit ér a legjobb motor, ha a futómű nem tart vele? De itt a Hornet SP szállítja az elvártat. Az elülső Showa villa finoman reagál és stabil marad, a hátsó Öhlins csillapítás szinte pályaszerszámmá varázsolja a naked bike-ot. Persze, a vastag tank korlátozza a mozgásszabadságot. Összességében azonban kényelmesen ül az ember a motoron. Talán a kormány egy árnyalatnyit túlzottan hajlított, de ez ízlés dolga.

A futómű egy 41 mm-es Showa SFF-BP fordított villából és egy Öhlins TTX36 hátsó lengéscsillapítóból áll. A fékezést elöl 2x 310 mm-es Brembo Stylema tárcsák, hátul pedig egy 240 mm-es Nissin tárcsa biztosítja. A gumiméretek áttekinthetően 120/70 ZR17 elöl és 180/55 ZR17 hátul.

Gyors kanyarokban a Honda neutrális és megbízható érzetet kelt. Kisebb terhelésváltások nem zavarják, az iránytartás bátran fenntartható. Csak a heves fékezéseknél a versenypályán mutatja meg az ABS a korlátait.

A CB1000 Hornet SP modern segédrendszereket kínál: HSTC kipörgésgátló, Wheelie-Control, Engine Brake Control, valamint egy modern TFT RoadSync interfésszel. A vezetési módok lefedik a legfontosabb forgatókönyveket. Azonban a versenypályán az ABS túl korán avatkozott be, és túl hirtelen engedte fel a féknyomást. Itt érezhető: a Honda Hornet SP-nek nincs IMU-ja, és az ABS olyan érzést kelt a pályán, mintha egy egyszerű hétköznapi élmény lenne.

Aki azt hiszi, hogy ez a Honda csak egy 650-es feljavított változata, az nagyot téved. A CB1000 Hornet SP szinte egy ligában játszik a BMW S 1000 R-rel, egy szinten a Suzuki GSX-S1000-rel és a Yamaha MT-10-zel is. Nem a legbrutálisabb motor, de jóval vadabb, mint amit a Hondától elvárnánk. Összekapcsolja az erőt a kezelhetőséggel, a kényelmet a karakterrel.

A Suzuki GSX-S1000-hez viszonyítva a Honda motorja még erőteljesebbnek tűnt, bár a Suzuki gyorsváltója minimálisan finomabban működött. A BMW S 1000 R mellett sem kell szégyenkeznie, pedig annak elektronikája csúcskivitelben magasabb színvonalú. A Hornet viszont mindig őszinte és vezetőbarát marad.

Bár a tesztnapot a Pannonia-ringen tartottuk, a Honda nem csak egy pályarétegző. Az ülés sportosan feszes, de hosszú távon is kényelmes. Az ergonómia a magasabb motorosoknak is megfelel. Egy kivétellel: a nagy cipőmérettel rendelkező motorosok a kipufogóhoz érhetnek a jobb oldalon. A végdob valóban nagy! A kezelőszervek kiváló minőségűek és a műszerfal jól olvasható. A fogyasztás a Honda szerint 5,9 liter 100 kilométeren, ami elfogadható szinten van.

Kiegészítő tipp: A gyári végdob funkcionális, de nem kimondottan látványos. Aki optikailag többet szeretne kihozni, annak érdemes először ezt lecserélnie.

A Honda CB1000 Hornet SP számára aligha lehetett volna jobb tesztkörnyezet: A 1000PS Bridgestone Trackdays során a Pannonia-ringen az új naked bike megmutathatta, mire képes valójában – távol a mesterségesen megkomponált bemutatóktól vagy simára polírozott sajtóeseményektől. Évek óta ezek a trackdayek őszinte, márkafüggetlen platformként szolgálnak a feltörekvő motorosoknak – időnyomás nélkül, de rengeteg tempóval. Különösen a Pannoniaring, a maga gördülékeny vonalvezetésével és hibaelnéző bukótereivel ideális helyszín egy motor határainak megtapasztalására. Pont itt mutatta meg a Hornet SP a sportos lelkét, és tárta fel magát, mint egy meglepően teljesítményorientált gép, kifinomult visszajelzéssel. A légkör? Kötetlen, családias és technikailag igényes – éppen a megfelelő környezet egy naked bike teszteléséhez, amely jelentősen többre képes, mint csak városi közlekedés. Külön köszönet a sárga csoport szuper menő kollégáinak. Nagyon élveztem a közös motorozást veletek!

Ebben a tesztben különösen lenyűgözött a Bridgestone S23 teljesítménye – pontosan azok az abroncsok, amelyeket korábban a vidékúti teszt során is használtunk. Bár elsősorban sportos utcai gumiként tartják számon őket, itt a pályán is bizonyították, hogy bírják a strapát az ambiciózus pályamotorozások során. Ez nem magától értetődő: míg sokan a specializált slickekre vagy hipersportos gumikra esküsznek, az S23 lenyűgöző keveréket kínál a mindennapi használhatóság és a pályabiztonság között. Nincs csúszás, nincs hirtelen elcsúszás – egyszerűen kiszámítható tapadás, még kemény stílusban is. Különösen a Hornet SP precíz, de nem ideges futóművével kombinálva alakul ki egy összehangolt, bizalomkeltő összkép.