BMW R 1300 GS Adventure élmények Kanadában

Néha nem teljesülnek a kívánságaink – és ez így van jól. Eredetileg az volt a tervem, hogy a Gran Canarián szerzett jó tapasztalataim után egy F 800 GS-sel járom be Nova Scotiát. Ehelyett egy R 1300 GS Adventure fogadott. "Túl sok, túl nehéz, nem szükséges" – gondoltam. De egy hét Kanadának ebben az atlanti tartományában eltöltött idő után be kell vallanom: Beleszerettem. Ez a masina az első kilométertől, amit Halifax nagyvárosában tettem meg, egészen az utolsó naplementéig a Cabot Trail-en teljesen lenyűgözött.

A 1300-as GS új orrkiképzése megosztja a közönséget – ez már az utazás előtt is nyilvánvaló volt. Én magam is szkeptikus voltam az új megjelenést illetően. Azonban minél több időt töltöttem az Adventure nyergében, annál inkább megértettem a BMW formatervezési döntését. Az új, sima műanyag burkolat talán nem azt a robusztus enduró karaktert sugallja, mint a régi csővázas GS, de funkcionálisan átgondolt: nincs zavaró él a térdnél, nagy mozgásszabadságot biztosít, és a praktikus bukócsövekkel tökéletesen felkészített az Adventure bevetésekre.

A vezetői pozíció a BMW-nél megszokott módon lett kialakítva: A bal oldalon található "Wonderwheel" nagyon intuitív, minden kezelőszerv könnyen elérhető. Még teljesen felpakolva sem veszíti el az ember az áttekinthetőséget – ez egy olyan részlet, ami a versenytársaknál gyakran hiányzik.

A 1300-as Boxer motor 145 lóerejét és 149 Nm nyomatékát a BMW-től megszokott magabiztossággal állítja elő. Az NS-30 kanyargós szakaszain, a Cabot Trail mentén a motor valódi erősségei mutatkoznak meg: könnyed suhanás mérsékelt fordulatszámokon. A teljesítményleadás lineáris és jól adagolható – tökéletes a kiterjedt kanadai tájakhoz. Mindig van egy ász a kezünkben, ami különösen az előzések során előnyös. Fiam és én körülbelül 85 kg-ot nyomunk ruhákkal együtt. A csomag további 15-20 kg-ot tett hozzá a súlyunkhoz. Be kellett vallanom – a nagy lökettérfogat és nyomaték bár költséges, de sajnos zseniális!

Egy kritika azonban marad: a régebbi 1250-es GS-en méltán kedvelt "hatodik fokozat 50 km/h-nál" érzés a 1300-as modellnél már nincs meg. 60-70 km/h sebességnél a motor hatodik fokozatban kissé feszengősnek tűnik. Érdekes: Tempomattal ugyanaz a helyzet gond nélkül megoldható – az elektronika varázsa. Ha magunk kapcsolunk, ösztönösen az ötödik vagy negyedik fokozatba váltunk. Az alacsony fordulatszám-tartományban való reakcióképesség már nem olyan magabiztos, mint régen, de nyilvánvalóan inkább fejben van a gond. Mert tempomattal 60 km/h-val is simán suhanhatunk hatodikban. Kíváncsi vagyok, a GS tulajdonosok hogyan kommentálják majd ezt a YouTube videómban.

A városban a váltásoknál a kemény "Klonk" hang az első két sebességfokozatban még mindig kissé zavaró, különösen Halifax stop-and-go forgalmában. A rázós indulások és a jól érezhető teherváltások jelentősen rontják a vezetési élményt a városi környezetben. Ez volt azon kevés pillanatok egyike, amikor egy könnyebb vezethetőségű F800GS-t kellemesebbnek találtam volna. Meglepő módon egyébként a nagyvárosban a nagy motor nem okozott problémát. Az óriási kormányelfordulási szög, a Hill Hold Control és az adaptív ülésmagasság állítás biztosította, hogy a GS a városi dzsungelben is magabiztosan mozogjon.

Az Adventure itt mutatja meg legnagyobb erősségét: a kiegyensúlyozottságot. Legyen szó egyedüli motorozásról, utassal vagy két kofferral telepakolva – az első rész mindig semleges és harmonikus érzetet kelt. Ezt az állandóságot, függetlenül a terheléstől, kevés más motor éri el. Az extrém széles kormány lehetővé teszi a precíz kormánymozdulatokat minimális erőkifejtéssel, valamint lenyűgözően szűk fordulókört biztosít.

A BMW generációkon át tökéletesítette az elektronikus ESA felfüggesztést. Legyen szó fékezésről, gyorsításról vagy sebességváltásról, a rendszer zökkenőmentesen alkalmazkodik – egyszerűen remekül van beállítva. Az adaptív járműmagasság-szabályozás Halifax meredek utcáinál mutatja meg erejét (alacsonyabb), valamint a kavicsos útszakaszokon (magasabb).

Mindazonáltal van még hova fejlődni: az úthibák és az úthullámok nem tűnnek el varázsütésre, hanem a motoros kényelmének kárára érezhetők. Egy 30.000 eurós motor esetében, amely 19 hüvelykes első kerékkel van felszerelve, itt több elektronikus varázslatra számítanék. Az elérhető továbbfejlesztések egyike az lehetne, hogy a felfüggesztés reakciója – különösen teljes terhelés esetén – még jobb legyen.

Az Adventure minden hosszú napi etapján bizonyítja távolsági DNS-ét. A magasabb motorosok különösen élvezhetik a kényelmes térdszöget. A szélvédő fokozatmentesen állítható egy billenőkapcsoló segítségével, a fűtött markolatok pedig gyorsan konfigurálhatók. GS vezetők tudják, miről beszélek. Az ember a nyeregben ülve otthonosan érzi magát, és úgy érzi, "mindent kézben tart". Az időjárás és az útviszonyok függvényében kiválasztható a menetmód, ezzel a motor az adott körülményekhez igazítható. Minden helyzetre felkészültnek érzi magát az ember, és a motor hű társaként viselkedik. Aki még nem régóta vezeti az Adventure-t, nem értheti meg ezeket a célokat. De ez az "én mindent meg tudok csinálni" érzés más motoron ritkán élhető át. Egy ilyen összetett motor egyszerű kezelése valahogy ezt a szilárd bizalmat sugallja, és a hosszú túrákat is ennyire pihentetővé teszi.

Minél tovább tartott a túra, annál inkább hozzám nőtt a gép – általában ez fordítva szokott lenni a motoroknál. Ez az "én mindent meg tudok csinálni" magabiztosság addiktív. Észak-Amerika széles útjain, széles íveikkel a GS Adventure titkos cirkálóvá válik.

A kofferrendszerek is meggyőzőek voltak: optimálisan elhelyezett nyitásgátlók, integrált USB-csatlakozók, harmonikus beépítés a járműbe. Egy sisak és kamera felszerelés könnyedén elfér egy kofferben, és még lenne hely egy topcase-nek is.

A Hill Hold Control áldásként szolgál Halifax meredek utcáin – elég meghúzni az első féket, és a rendszer megtartja a motort, amíg újra el nem indulunk. A különböző menetmódok (út mód az aszfalton, Enduro-Pro terepen) intuitívan és gyakorlati szempontból megfelelően működnek.

Utazómotorként az Adventure mércét állít fel. Két kofferrel és utassal teljesen felpakolva sem veszít magabiztosságából. A nagy üzemanyagtartály lehetővé teszi, hogy hosszú távokat tegyünk meg nyugodtan, a felszereltség sokszínűsége pedig minden igényt kielégít. Legyen szó Halifax városi forgalmáról, az UNESCO világörökség részét képező Lunenburg festői utcáiról, vagy Peggy's Cove zord tengerparti útjairól – az Adventure mindent azonos nyugalommal kezel. Összesen 1800 km-t tettünk meg ketten, teljes csomaggal.

A 1300 GS Adventure még inkább cruiser irányba mozdult el, mint az elődje. A bővülő GS-portfólióban (puritán R 12 G/S, normál GS, Adventure, és a jövőben esetleg M-változat) egyértelműen a hosszú távú és kényelmi szegmenst foglalja el.

Az RT vagy RS modellekkel szemben rossz aszfalton a 19 colos első kerék és a nagyobb rugóút révén előnyös. Minél nagyobb a motoros és minél rosszabb az aszfalt, annál inkább az Adventure mellett szólnak az érvek. A kisebb pilóták inkább az RT-t válasszák hosszú túrákra. Az adaptív felfüggesztés ellenére a GS még mindig kicsit nehezebben mozgatható, mint egy RT vagy egy RS.

A R 1300 GS Adventure egy olyan motor, amit meg kell érteni. Felületesen nézve magas, nehéz és túlerősített. A gyakorlatban azonban olyan magabiztosságot tár fel, ami függőséget okoz. Aki egyszer megtapasztalja ezt az állandó egyensúlyt, ezt az "én mindent megoldok" nyugalmat, nehezen lép vissza.

Az észak-amerikai túrák hatalmas távolságaira tökéletes: Titkos cruiser, ami szükség esetén a kavicsos utakat is legyőzi. A több mint 30.000 eurós befektetés csak olyan sokat utazóknak éri meg, akik értékelik az elektronikai finomságokat és hosszabb túrákat terveznek. Európai utakon szintén a sokat motorozókat szólítja meg. Ezt rendszeresen látjuk a 1000PS piacterén is, ahol a 1250-es GS Adventure modellek átlagosan nagyon erős éves futásteljesítményt értek el.

Mikor van a legjobb idő motoros túrához Nova Scotiában?

Júniustól szeptemberig az ideális, de számíts útépítésekre. A téli brutális fagy-olvadás ciklusok teljesen tönkreteszik az utakat, ezért nyáron gőzerővel javítanak. Kellemes hőmérsékletre számíthatsz, de türelem kell az építkezési lámpák miatt.

Mennyi időt szánjak a Cabot Trail-re?

Minimum három nap – minden más szentségtörés! Egy nap legfeljebb ízelítőre elég. Szeretnéd látni a Meat Cove-t, felfedezni az északi partot, túrázni a Skyline Trail-en és ellátogatni az Alexander Graham Bell Múzeumba Baddeckben. Válassz Ingonish vagy Chéticamp bázist, ne Sydney-t.

Milyen kulturális különbségekre számíthatok egy Nova Scotia-i túrán?

Jobban eltér, mint bármely Alpok-átkelés! Keleten és északon duda és gael nyelvet hallasz, skót építészetet látsz. A nyugati part francia-akádiai – más zene, más házak, még a kertek is másként néznek ki. Két teljesen eltérő világ egy szigeten.

Számítsak különleges útviszonyokra?

Igen, a tökéletes aszfalttól a kavicsos utakig minden megtalálható. Az útépítések június és szeptember között Nova Scotia valósága, de cserébe széles utak és széles ívű kanyarok várnak rád – egészen más, mint az Alpok szűk szerpentinjei. A motor lesz a táj festőecsetje.

Melyik motorkerékpár típus a legalkalmasabb Nova Scotiára?

Az Adventure motorok tökéletesek. A 19 colos első kerék és extra rugóút segítségével könnyedén kezelheted a változó útburkolatokat. Minél nagyobb vagy, és minél kevésbé zavar a rossz aszfalt, annál inkább érdemes Adventure-t választani, mint túra vagy sporttúra motort. De a cirkálók is teljesen rendben vannak. Előfordulhat, hogy néhány strandhoz vezető kavicsos szakasz kissé nehézkes, de az autópályán való siklás még pihentetőbb.

Hogyan különbözik a vezetés Nova Scotiában az európai hegyi utaktól?

Teljesen más! Szűk szerpentinek helyett lazán siklasz széles kanyarokon át. Az Appalache kinyúlásainak meredek emelkedői vannak, de sokkal szélesebb utakon. Nem küzdesz hajtűkanyarokkal, inkább vonalakat festesz a tájba.

Milyen a szálláslehetőség és az infrastruktúra?

Jól kiépített. Kezdőpontként Halifax jó lehet, de a Cabot Trail-hez válassz Ingonish vagy Baddeck bázist. A baddecki Freight Shed éttermek magas színvonalú tengerparti konyhát kínálnak kilátással a tengerre. Benzinkutak és szálláshelyek bőven rendelkezésre állnak.

Itt találod NastyNils útibeszámolóit – köztük legutóbbi Nova Scotia-i útjáról is.