Motoros túra Új-Skóciában a BMW R 1300 GS Adventure-rel

Motorosoknak nem mondok újat: A világot motorkerékpárral lehet a legjobban bejárni! Nincs más utazási forma, amely ilyen tökéletesen ötvözi a sebességet a belemerülés intenzitásával, mint a motorozás. És aztán újra és újra megtörténik – rátalálsz egy régióra, amely azonnal magával ragad. "Új-Skócia"? Már a név is kalandvágyat ébreszt!

Ez a tengeri tartomány sokkal több, mint egy újabb úti cél: Halifax, ahol 1749-ben az első brit telepesek partra szálltak, és a várost az Új Világ stratégiai kapujaként alapították. Innen küldött Kanada mindkét világháborúban csapatokat és ellátmányokat Európába – egy kikötő, amely történelmet írt. Számunkra Halifax egy lenyűgöző motoros utazás kiindulópontja lesz, egy vad szépségű és váratlan intenzitású régión keresztül. Üdvözlünk Új-Skóciában – Kanada legjobban őrzött titkában motorkerékpárosok számára!

A 333-as út Halifaxból Peggy's Cove felé már az első kilométereken felfedi, miért számít Új-Skócia a motoros desztinációk közötti felfedezetlen gyöngyszemnek. Amit az európai motorosra itt vár, az minden képzeletet felülmúl: olyan drámai intenzitású táj, hogy az érzékek folyamatosan túlterhelődnek. Erdei, vízi, tengeri és tavi tájak váltják egymást olyan sebesen, hogy az ember elveszíti a fonalat – vajon ez itt az út mellett egy beltenger vagy egy tengeri öböl? Néha a hullámok, néha a víz színárnyalatai árulják el, de legtöbbször az ember csak az állandó ámulat állapotába kerül.

A 333-as út azonnal a túra egyik csúcspontjának bizonyul – tájilag elbűvölő, ezen a hétfőn forgalomszegény, azzal a folyékony utazóérzéssel, amely az R 1300 GS Adventure sajátja. Peggy's Cove-hoz érve természetesen kísértésbe esünk, hogy feltérképezzük a jellegzetes gránitsziklákat, de itt összpontosul a turisztikai Nova Scotia is teljes pompájában. E forró pontoktól távol azonban még a főszezonban is olyasfajta nyugalom bontakozik ki, amely feledteti az európai viszonyokat.

Egy fotómegálló a Queensland Beach-en demonstrálja e partvonal teljes ambivalenciáját: fehér homokos tengerpart karibi esztétikával, de olyan vízhőmérséklet, amely csak a kemény motorosokat, vagy az optimális viszonyokhoz szokott mediterrán turistákat csábítja az Atlanti-óceán hűs vizébe. Így navigálunk félszigetek és szárazföldek között, áthaladunk a mesebeli Chester és Mahone Bay falvakon, míg elérkezünk Lunenburghoz – olyan festői látvány tárul elénk, hogy az ember valódi célhoz érkezett érzést kap.

A színes fahomlokzatok árnyékában parkolva, az R 1300 GS Adventure mellé, élvezzük a grillezett ételek és az Atlanti-óceán látványát, valamint azt az élénk színpompát, amely Lunenburgot az UNESCO világörökséggé emelte. A visszautat tudatosan variáljuk napsütés hátunk mögött – ahol reggel a belvidék csábított, most további félszigetek felé kirándulunk. A hétköznapok csekély forgalma, a folytonos kilátások és ez a folyékony közlekedési áramlás lehetővé teszik számunkra, hogy szinte az Atlanti-óceán mellett siklódjunk.

Az első nap után Új-Skóciában mély hála tölt el minket, hogy vendégek lehetünk – és ugyanakkor izgatott várakozással tekintünk a jövő napok elé. Mert ha már ez az enyhe nyitány ennyire lenyűgözött, vajon mit tartogat számunkra a Cabot Trail?

Itt a túra, amit követhetsz Calimoto oldalán.

Motorkerékpáros újságíróként hozzászoktam, hogy minden napot a kanyarok gazdagsága és a vezetési kihívások alapján értékelek. Ma azonban, legyünk őszinték, pusztán motoros szempontból inkább szerény volt. Tudatosan döntöttünk úgy, hogy Új-Skócia ezen régióját is bebarangoljuk, mert itt rengeteg történelmet és érdekes természeti jelenséget tudtunk megtekinteni. És a BMW R 1300 GS Adventure-rel az is úgy van, hogy a hosszú összekötő szakaszok szinte elrepülnek, miközben Új-Skócia tágasságát élvezetesen magadba szívod.

A nap egy északra tartó, egyórás utazással kezdődött a Burntcoat Head Park felé – egy hely, amely bizonyítja, hogy a természeti látványosságok néha lenyűgözőbbek, mint a tökéletes kanyar. Itt megfigyelhettük a világrekord gyanús árapályt, és ez az egyik kevés hely a világon, ahol valódi élményben részesülhetsz a dagály és apály közötti különbséget szabad szemmel. 16 méteres vízszintkülönbség hat óra alatt – ez még a tapasztalt motorkerékpáros újságíróknak is libabőrt okoz. A szabadon fekvő tengerfenéken sétálni, miközben tudod, hogy itt néhány óra múlva 160 milliárd tonna atlanti víz fog morajlani, olyan élmény, ami minden kanyarsugarat relatívvá tesz.

Visszatérve az R 1300 GS-re, az Evangeline Trail vezetett minket az Annapolis-völgyön keresztül – Új-Skócia mezőgazdasági és borászati szívén. A másik oldalon mobiltelefonunk segítségével fedeztük fel az akadiai történelemet és azt a drámát, amit a Franciaországból érkezett ügyes gazdálkodók és telepesek el kellett viseljenek. Grand-Pré-ben, ezen az UNESCO világörökségi helyszínen, kézzelfoghatóvá válik a történelem: 1755-ben több mint 10.000 akadit deportáltak innen – "Le Grand Dérangement", ahogy a franciák nevezik. Egy egész kultúra tragédiája, amely az identitását a kitelepítések ellenére is megőrizte.

Ami minket meglepett: az intenzív borvidéki régió itt, ebben az egyébként nyers hatású új-skóciai tájban honolt. A Gaspereau-völgy a déli fekvésű lejtőivel és a környező hegyek védelmének köszönhetően mikroklímát alakított ki, ahol olyan borászatok, mint a Benjamin Bridge és a Gaspereau Vineyards világklasszis borokat termelnek. A borvidéken vezető kanyargós országutak kárpótoltak az egyébként egyenes összekötő szakaszokért – itt Új-Skócia a szelíd, szinte mediterrán oldalát mutatja.

Hazafelé Halifaxba, még a nagyváros közvetlen közelében is volt szerencsénk meglátogatni a Sandy Lake-t, ahol az autópálya kijáratától alig három percnyire egy elhagyatott vadont fedeztünk fel, és zártuk a napot. Itt mutatkozik meg Új-Skócia egyik leglenyűgözőbb jellegzetessége: ez a geológiailag ősi, Kanadai Pajzs táj a több ezer gleccsertavával közvetlenül a tartományi főváros kapujáig húzódik. Ami Európában elképzelhetetlen lenne – a nagyvárosból közvetlenül az érintetlen természetbe – az itt Új-Skócia mindennapjai része.

Igen, ma nem a kanyarokról szólt. De néha pontosan ezek a napok mutatják meg, hogy miért többet jelent a motoros utazás, mint csupán a tökéletes ívek hajszolása. Ma mélyen elmerültünk a régióban, a történelemben és a természetben! Kanyarokból a következő napokban még bőven lesz részünk.

A nap útvonala (kevés kanyar, sok történelem!): https://calimoto.com/calimotour/wolfville-r-nnYmIQBDz5

Tapasztalt motoros újságíróként azt hittem, már semmi sem tud meglepni. Egészen addig, amíg ma a fiam a BMW R 1300 GS Adventure utasülésén keresztül a headseten nem kommentálta: "Papa, azt hiszem, ma egész Kanadát átszeltük." És tényleg – pontosan így érződik, amikor az emberek a kis Ausztriából elindulnak a nagyvilágba. Még ez az egyetlen szakasz itt Új-Skóciában is egy egész univerzumot átfogott számunkra. Amikor a navigációs eszköz azt mutatja, hogy "következő lehajtó 120 kilométer múlva", tudjuk: semmi sincs előttünk, csak táj, természet és vadon.

A mai túra intenzív volt – 470 kilométer három geológiai világon keresztül. Halifaxból indulva a 7-es út vezetett minket végig az Eastern Shore-on, Új-Skócia ezen "elfeledett partvidékén", amelyet még a lelkes Kanada-rajongók is gyakran figyelmen kívül hagynak. Itt, Porters Lake és Tangier között, feltárul az eredeti Tengerparti Kanada: gránitsziklák, amelyek az utolsó jégkorszak óta változatlanul nyúlnak a tengerbe, közöttük pedig olyan magányos öblök, mintha még soha nem látta volna őket emberi szem. Különösen szépek voltak a megállók a vizeknél – mint a Tylors Head, ahol egy csodás homokstrand kilométereken át csak a miénk volt. Itt mutatkozik meg Új-Skócia paradoxona: egy ország, ami valamivel kisebb, mint Ausztria, de ahol a lakosság feleannyi, mint Bécsben, és ahol még a látványos strandokon is gyakran te vagy az egyedüli látogató.

A BMW R 1300 GS Adventure igazán vonzóvá tette számunkra ezeket a kilométereket. Miközben a jellegzetes boxer-hang keveredett a menetszéllel, olyan tájon haladtunk át, amely drámaibb, mint bármely alpesi hágó – nem a szintkülönbség miatt, hanem a puszta erejéért és tágasságáért. Sheet Harbour-nál következett az első nagy változás: Az atlanti gránitpart finomabb domboknak adta át a helyét, egy geológiai átmenet, amely kulturálisan is megnyilvánul. Itt kezdődik már Cape Breton földje, gálok által formált, ahol az utcanevek hirtelen skótul hangzanak, és az Atlanti-óceáni angolba kelta hatás vegyül.

A Havre Boucher melletti Canso Causeway a dramaturgiai csúcspontot jelentette: Az egyik kevés stabil szárazföldi kapcsolat két világ között. Balra az Új-Skóciai szárazföld végtelen erdeivel és tavaival, jobbra Cape Breton-sziget – geológiailag már az Appalache részét képezi, kulturálisan skót menedék Észak-Amerika atlanti közepén. Itt hirtelen megérted, hogy miért jönnek motorosok a kontinens másik végéről ide: Nem csak a kanyarokról vagy a tájáról van szó, hanem a határok átlépésének érzéséről, amelyeket egyetlen térképen sem jelölnek.

A Bras d’Or Lakes – Kanada legnagyobb sósvízű beltava – menti záró út olyan volt, mint egy pihentető finálé egy drámai főcselekmény után. A megálló a St. Peters melletti Battery tartományi parkban feltárta ennek a tájnak a stratégiai zsenialitását: Itt, ahol egykor francia erődök ellenőrizték az átmenetet az Atlanti-óceán és a beltavi rész között, rájössz, hogy európai hatalmi harcok századain keresztül utazol olyan tájban, amely mindkét felet túlélte.

Összességében ma egy nagyon-nagyon hosszú túránk volt – de olyan, ami megmutatja, miért válhat Új-Skócia a motorosok megszállottjává. Itt nem csak tájakon utazol át, hanem geológiai korszakokon, kulturális rétegeken és egy magányon, ami Európába már régen elképzelhetetlenné vált. Amikor a navigáció azt mutatja, hogy „120 kilométer a következő lehajtóig”, az nem figyelmeztetés – ez egy ígéret.​​​​​​​​​​​​​​​​

Itt a Tagesetappe link.

Ha egy osztrák motoros újságíró egy híd láttán megilletődötten áll, akkor valami különleges dolog van mögötte. A Sydney melletti Seal Island Bridge pontosan ezt tette velem – egy acél és beton építészeti remekmű, amely nem csak két partot köt össze, hanem világokat. Az R 1300 GS Adventure nyergében átkelni rajta olyan érzés volt, mintha egy motoros szentély hivatalos bejáratán átléptem volna. Meghökkentő, magasztos, hatalmas – néha még egy újságírónak is hiányoznak a szavak. A híd után a Cabot Trail zarándokai előtt döntés áll: Az Englishtown Ferry lerövidíti az utat, de mi tudatosan a déli irányban az NS-30 mellett döntöttünk – és nem bántuk meg. Itt már megkezdődnek azok a széles, lendületes kanyarok, amelyek alapvetően megkülönböztetik a Cabot Trail-t az európai alpesi hágóktól. Míg az Alpokban vagy a Pireneusokban szűk szerpentinekkel és hajtűkanyarokkal kell megküzdenünk, Új-Skócia a tájon való laza siklásra invitál. Az Appalache-hegység nyúlványai itt a legszebb oldalukat mutatják: viszonylag meredek hegyre fel- és leereszkedések, de sokkal szélesebb utakon, mint amiket megszoktunk. A motorkerékpár nem sporteszközzé válik, hanem egy ecsetté, amellyel tájakat festünk. A BMW könnyedén kanyargott át ezen a geológiai szimfónián, miközben jobbról az Atlanti-óceán teljes erejével tombolt.

A Black Brook Beachnél azt mertük megtenni, amit még a vérbeli kanadaiak is merésznek tartanak: Pontosan 11,5°C-os vízhőmérséklet mellett – a nemzeti park bejáratánál lévő mérőállomás szerint – beugrottunk az Atlanti-óceánba. A sokk frissítő, de egyben tisztító is volt. A hideg víz segített az elemeinket is újratölteni, amire szükség is volt, mivel néhány építkezés jött, hosszabb várakozási idővel. A bosszantó útfelújítások sajnos Új-Skócia valóságai. A télen a fagy-olvadási ciklusok olyan brutálisan hatnak, hogy az utak szó szerint felszakadoznak. A rövid nyár az egyetlen lehetőség a javításokra – egy tény, amivel a motoros turistáknak számolniuk kell. Itt június és szeptember között van a javítási szezon, az ikonikus utakon is.

Ami európaiként lenyűgözött: A kulturális változás az út mentén drámaibb, mint bármely alpesi átkelés. Cape Breton keleti és északi részén skót hatás uralkodik, itt hallani dudaszót és gael nyelvet. A nyugati parton pedig már francia-akádiai hangulat van: A változik az építészet, a zene, még az emberek kertjeinek kialakítása és az étlapokon lévő fogások is. Két világ egy szigeten. Itt szakemberként be kell ismernem egy súlyos tervezési hibát: Egy napot tervezni a Cabot Trailre szinte istenkáromlás. Amit ma tapasztaltunk, az csak egy ízelítő volt, semmi több. Aki megfelelően akarja megtenni ezt az utat, minimum három napot tervez és okosan választja meg az alapját: Nem Sydney, hanem Baddeck legyen az alap. Így ugyan lemaradsz a látványos Seal Island Bridge-ről, de rendelkezésre áll a lenyűgöző északi part a Meat Cove környékén, idő a Skyline Trail-re és az Alexander Graham Bell Múzeumra Baddeckben. Túracipőt is érdemes a csomaghoz adni. A kulináris befejezést a Freight Shed-ben élveztük Baddeckben – egy autentikus tengerészeti hangulatú étteremben közvetlenül a Bras d'Or tavak mellett. Itt, ahol Alexander Graham Bell nyaralója volt és azt írta: „Bejártam a világot... de az egyszerű szépségért Cape Breton mindent felülmúl”, lazacot ettünk tengerre néző kilátással, és megértettük, miért nem akart soha többé elmenni. A mai nap nem egy Cabot Trail élmény volt – ígéret volt. Ígéret arra, hogy mi történik, ha ennek az útnak megadjuk azt az időt, amit megérdemel. A folyékony siklás, a geológiai sokszínűség, a kulturális gazdagság és a táj drámája teszi a Cabot Trail-t jogosan Észak-Amerika egyik legjobb motoros útvonalává. Holnap visszamegyünk Halifaxba, ahol visszaadjuk a motorkerékpárt. De már fejben tervezem a következő kirándulást: Három nap, megfelelő alap, teljes útvonal. Mert amit ma átéltünk, az csak az előétel volt. A főfogás még várat magára.

Itt az útvonalunk

Új-Skóciában európai motorosokat hatalmas kalandok várnak. Ennek a gyönyörű, intenzív régiónak egyik nagy előnye: közelebb van hozzánk, mint gondolnád! Halifax városába repülővel gyorsabban el lehet jutni Európából, mint bármely más észak-amerikai városba. A Halifax – Frankfurt út például 6 óra 30 perc alatt megtehető. Új-Skócia időeltolódása nyáron 5 óra. A régió könnyen elérhető, az emberek barátságosak és a távolságok átláthatóak. Ennek ellenére az élmények itt nagyon intenzívek, kalandosak és vadak. A Discover Airlines jelenlegi menetrendjében kényelmes járatok indulnak Frankfurtból. A Lufthansa / Austrian / Swiss hálózaton keresztül remek repülőjáratok foglalhatók Új-Skóciába.