Aprilia Tuono 457 teszt 2025

Nos, a Tuono 457 meglepett minket a velencei hátországban tartott bemutatón. A kevés teszter, aki már tavaly is vezethette az RS 457-et, valamennyire tudta, mire számíthat, de a csapat többsége egyszerűen csak elámult azon, mennyire sportosan lehetett mozgatni a meztelen párdarabot. A 457-es sokkal több, mint egy réstöltő, ha pragmatikusan nézzük: az Aprilia mostanra minden RS-hez (125, 457, 660, 1100) kínál egy Tuonót is. Az előzetesen gyakran feltett kérdés, hogy miért kell egy A2-es Tuono, amikor a 660-ast is lehet fojtottra állítani, a teszt után már nem hangzott el. A 457-es egyszerűen annyira jól van kifejlesztve a 48 lóerős kategóriára, hogy ellene semmit sem tud nyerni egy nagyobb, fojtott gép. És ráadásul jelentősen olcsóbb is.

A kéthengeres motor sportos szempontból természetesen minden egyhengeresnél felülmúlja, mivel felépítéséből adódóan pörgősebb és kevésbé szaggatott. Így a hajtómü nem hoz nyugtalanságot a futóműbe, és felébreszti a gyors vezetés utáni vágyat. Talán meglepő volt, hogy a kis motor hatodik fokozatban is gond nélkül gördült végig a városon 2.000/perc fordulatszámon, teljesen nyugodtan és rángás nélkül, majd a városhatárnál akadás nélkül vette fel a gázt, és kibontotta teljes erejét. Csak 9.000/perc körül voltak érezhető vibrációk, amelyeket nem szeretne az ember órákig elviselni. Aki teljes gőzzel ezer kilométert tesz meg a tengerpartig, annak idővel talán az idegeire mennek a vibrációk, de minden más felhasználáshoz nem jelent problémát. Viszont igenis téma a motor pörgős jellege a quickshifterrel kombinálva. Ja, Uram, a Tuono 457-et úgy lehetett nyomatni a hegyekben, hogy örömében kiabált az ember a bukósisakba. A pörgős motor, a tökéletesen lépcsőzött váltómű, a sportosan durva hangzás és a quickshifter, amely teljes gázzal ragyogóan működött, olyan koktélt eredményezett, amely eufóriát árasztott a testben. Hogy a quickshifter lassú vezetésnél, elsősorban felfelé váltásnál elveszítette a ragyogását, és némileg akadozva működött, az megbocsátható, mivel a feladata alapvetően az, hogy kemény nyomatásnál tehermentesítse a pilótát és rövidre fogja a váltásokat, míg cirkálásnál és kanyarogásnál az automatika valójában csak a vezető lustaságát fedi el.

A Tuono 457 sportos teljesítményében a váz is jelentős szerepet játszott. A motor kompakt méretű és nem nehéz (megtankolva 175 kg). A hátsó villa a motorházban van csapágyazva. A rugóelemek talán nem a legkényelmesebbek a bolygón, de eléggé érzékenyen reagálnak, jól elviselik a kemény terheléseket, és meglepően sok visszajelzést, valamint mindenekelőtt stabilitást biztosítanak. Itt szívesen idézném a Grammer Klausit: "Csak egy stabil motorbicikli lehet gyors motorbicikli." És mivel a fék is nagyon jól működött, mind a dozálhatóság, mind a harapás terén, a kanyarrablás egyszerűen csoda volt, hogy úgy mondjam. Két amerikai versenyzőt is hoztunk, akik annyira eleresztették, hogy kívülállóként nehéz volt elhinni, hogy a Tuono 457 egy A2-es gép. Az osztályból adódó teljesítményhiányt csak akkor lehetett érezni, ha felfelé menve a köztes egyenesekben valamelyest elfogyott az erő. A kanyar kijáratánál még minden csupa öröm volt, de aztán érezni lehetett, hogy a motor teljesítménye korlátozott. Világos. Kell legyen valami különbség egy 457-es és egy 1100-as között.

Összességében a Tuono 457 igazi gazdagodás a sportos A2 szegmensben, és merem állítani, hogy az Aprilia ebben a kategóriában senkitől sem kell tartania, és összehasonlító tesztekben a legfelső dobogóra fog állni. Kíváncsian várjuk, mi lesz.