Conti TKC70 és TKC70 Rocks közvetlen összehasonlításban

Természetesen mindkét gumi jól megoldotta volna az említett túrát, illetve az összes megtett útvonalat Bécsújhelytől Barcelonáig, valamint az ottani napokat a hátországban is. Az azonban nem véletlen volt, hogy a kilométerfaló utat Spanyolországig a TKC70-nel, az ottani burkolatlan utakat pedig nagyrészt a TKC70 Rocks-szal tettük meg. Ezt a döntést a gumik adottságainak megfelelően hoztuk meg. A különbségek már a mintázat első pillantásra is felismerhetők, majd vezetés közben is érezhetők, főleg az aszfalton kívül. A Rocks nyitott mintázatának köszönhetően - amely a gumiperem felé is egyenletesen mély marad - sokkal jobb tapadást és mindenekelőtt jobb önmagától tisztulást kínál. A normál TKC70 zárt futófelülete, illetve az összefüggő középső borda emiatt korlátozottabb, cserébe az úton, a kifelé csökkenő profilmélységnek köszönhetően stabilabban fut a kanyarban. Bár nagyon sportosan kell vezetni ahhoz, hogy a TKC70 előnyét a TKC70 Rocks-szal szemben ki lehessen aknázni, mely szintén kiváló teljesítményt nyújt aszfalton.

Mivel egy motoros túrán az időjárást nem lehet megválasztani, természetesen az esőben nyújtott teljesítmény is mindig fontos döntési szempont. Mindkettő rendben van ebben, ami már az azonos első gumival kezdődik, és hátul is folytatódik: a TKC70 enyhe tapadási előnye a Rocks-hoz képest itt elhanyagolható, illetve csak akkor érezhető, ha már dőlt helyzetben kezdünk gyorsítani ki a kanyarból, amit esőben úgyis inkább kerülni kellene. Hasonló a helyzet száraz úton is, ahol az első gumi precíz beforduló viselkedése mindkét kombináció agilitását segíti, a tapadás szintje itt-ott magas. Csak nagyon sportos dőlésszögeknél érezhető a normál TKC70 stabilitási előnye, amelyet a Conti 70/30-as gumiként pozicionál.

Amint letérünk az útról, a Rocks - amelyet a Conti 60/40-es on- és offroad gumiként pozicionál - egyértelműbben jobban teljesít, mint amennyire aszfalton visszalép. Különösen meredek vagy sáros terepen sokkal több tapadást kínál. Mint mindig, ezt mindkét modellnél lehet fokozni, ha egy kicsit leengedjük a nyomást, ezáltal nagyobb "lábnyomot" generálunk, mindazonáltal a Rocks itt egyértelműen a jobb választás marad. Ha kritikát keresünk, ez a teljesítmény csupán az első gumi miatt kissé korlátozott - hiszen ott is lenne még némi rés a normál TK70 és egy TKC80 között, egy kicsit jobb oldalirányú vezetés, illetve nyomvonaltartás még offroad-képesebbé tenné a gumit. Ez azonban valószínűleg a remek onroad teljesítmény rovására menne - mindig van valami, és a gumik, különösen túraendúrókon, mindig kompromisszumot jelentenek.

A döntés alapja a két TKC70 hátsó gumi között tehát elsősorban a következő lesz: ha a fókusz az offroadon, illetve a burkolatlan utakon van, a Rocks a jobb választás, amely jó úttulajdonságainak köszönhetően összességében kicsit jobban megoldja az on- és offroad örök kompromisszumát. Ha viszont elsősorban a futásteljesítmény a fontos, akkor a szintén meglehetősen sokoldalúan használható TKC70-hez nyúlunk, amely ebben a pontban egyértelműen jobban teljesít, ezért volt predesztinálva a hosszú, hosszabb autópálya-szakaszokkal járó odautazásra. Ebben a pontban az adatokat természetesen mindig fenntartásokkal kell kezelni, motortól, gázkéztől, illetve vezetési stílustól függően ez akár ötjegyű kilométer-tartományig is elmehet. Ezeket a megállapításokat természetesen nem csak ezen a 2000 kilométeres túrán tettem a TKC70-nel, illetve az azt követő 200 kilométeren a TKC70 Rocks-szal, hanem - ahogy már említettem - korábban is, egy-egy másik túrán mindkét modellel. Ezek - éppen a megfelelő preferenciák szerint - jól lefedik azt, amit a legtöbben egy túraendúróval szeretnének csinálni.