Mitas Enduro Trail XT+ Dakar offroad gumi a nagy 2024-es tesztben

Már 2022-ben is Mitas E-09-cel voltunk felszerelve a Seeker Raid hobbi-ralin. A gumi meggyőzött mind az aszfalton, mind a boszniai hegyek köves, durva útjain. Az E-09-et időközben az Enduro Trail XT+ váltotta le, amely hátul az E-09 mintázatát viszi tovább robusztus, lapátszerű tömbmintával, elöl viszont a korábbi E-13 gumit idézi kisebb, magasabb bordákkal. Ezt a kombinációt - E-09 hátul, E-13 elöl - sok offroad profi használta, így NastyNils is a Bosnia Rally-versenyein, és most ez a kombó gyakorlatilag gyárilag elérhető az XT+-szal. A Mitas szerint a gumi 80%-ban offroad, 20%-ban közúti használatra lett tervezve, de mit jelent ez a gyakorlatban? A Balkán nagyon köves, éles talajával szemben az Enduro Trail XT+-nak most egy másik szélsőségben kell helytállnia: a sárban. Szlovéniai utunk során minden nap esett az eső, így az erdei utak sárcsatává váltak. Sikerül-e a Mitasnak átvinnie a teljesen felpakolt motorjainkat?

A lapátszerű tömbmintázat miatt az Enduro Trail XT+ gumi kemény és lágy, sáros terepen egyaránt alkalmasnak számít. Az E-09-hez hasonlóan a hátsó gumi lapos mintázatában az átlagos bordamélység 13,2 mm. Az első gumi ezzel szemben ugyanazt a mintát viseli, mint az E-13, 12 mm-es bordamélységgel rendelkezik, és illik más Mitas Enduro Trail gumikhoz is. A hosszanti és előrefelé irányított bordák elég agresszívak ahhoz, hogy keményebb trailekkel is megbirkózzanak, ugyanakkor autópálya-szakaszokon és aszfalton is jól kell működniük. Az Enduro Trail XT+ ugyanis kifejezetten túraendúrókhoz ajánlott, és ezt a spárgatáncot kell megvalósítania offroad és onroad között. A Dakar-verzióban a Heavy-Duty gumikeverék még jobban javítja a tartósságot, és a standard XT+-hoz képest akár 20%-kal növeli az élettartamot. A keményebb karkasz emellett fokozott defektbiztonságot és stabilitást biztosít nagy terhelés esetén is. A defektbiztonság és a nagyobb élettartam volt végül az érv, amiért utunkra az Enduro Trail XT+ Dakart választottuk. A tervezett kilométerszám nem volt probléma, de Schaaf kollégám és én semmit sem gyűlölünk jobban, mint valahol a sárban, gyengéd kameraman/újságíró kezünkkel gumit cserélni. Meglátjuk, bejön-e a tervünk.

A megadott 20%-os közúti alkalmasság nem tesz igazságot az Enduro Trail XT+-nak. Valójában a gumi lényegesen többre képes, mint amit elsőre gondolna róla az ember. Teljes, közúton szokásos légnyomással, a Triumph Tiger 900 Rally Pro esetében kb. 2,5 bar elöl és 2,8 bar hátul, az XT+ még kissé billegős és nervózus. Amint azonban a légnyomást elöl kissé 2 barra vagy alig efölé csökkentjük, a beforgás harmonikusabbá és lineárisabbá válik. Így meglepően sok megy az aszfalton is. Persze a bordák dőlésben érezhetően engednek valamennyit, mégis hosszú ideig tartják a tapadást száraz aszfalton. Elsősorban a széles, jól érezhető határterületnek köszönhetően magabiztosan haladunk a kanyargós úton. Sajnos utunk során nem sok kilométert szánhattunk száraz kanyaroknak. Nedves úton már több érzék és óvatosság szükséges.

Az aszfaltozott kilométerek nagy részét gumijaink a Tiger 900-on és a Royal Enfield Himalayan autópályán tekerték le. Aki azt hinné, hogy a finom bordáknak több száz kilométeren 120-130 km/h-nál el kellene kopniuk, azt megnyugtathatom. Még a Bécs-Ljubljana útvonal után is, ami közel 400 km folyamatos 120-130 km/h-s tempóval, a gumin alig látszik a megpróbáltatás, és bőven van még mintázata további offroad kalandokhoz. Amihez viszont mind az országúton, mind az autópályán hozzá kell szokni, az az első kerék hajlama, hogy minden nyomvájatot, marási élt és más hosszirányú egyenetlenséget kövessen. Ez néha, például sávváltásnál, kis nyugtalanságot okozhat a járműben, azonban legalábbis a mi motorjainkkal semmilyen aggasztó mértékben. A motor semmiképp nem lengésbe kezd, ilyenkor viszont rövid bal-jobb mozgást kap, ami egy másodperc után elül.

Szlovéniát átszelő utunkat nagyrészt mi magunk terveztük, anélkül hogy előre ismertük volna az útvonalakat. A track egyszerűen a legkisebb utakat követte, amelyek távol tartják magukat a civilizáció helyeitől. Ennek megfelelően sokat jártunk a ritkán lakott kelet-szlovéniai erdős dombvidéken és középhegységben. Az itteni nagyobb utak mind murvásak, eltérő minőségben. Igazán durva, anyagromboló murvát azonban - mint Boszniában - alig találni. Ehelyett inkább finom, elegyengetett murvás utak vannak, néha nagyon egyenletesek, néha kemény kövekkel vagy földes talajjal fűszerezve.

A rossz idő ezeken a talajokon viszonylag irreleváns. Ha egyáltalán, a murvás pálya még tapadóbb lesz. Az elöl előre irányított bordákkal és tovább csökkentett légnyomással kombinálva nagyon motiváltan lehet a murvás kanyarokba vetni magunkat. Az XT+ első kerekének oldalvezetése egészen elfogadható, a hardenduro-gumikhoz képest kissé kerekebb forma kiszámítható marad és nem hajlamos a hirtelen becsuklásra. Hátul viszont nagyon finoman lehet játszani a tapadással. Nyomás a külső lábtartóra, és az XT+ gumi laza talajon is szép tolóerőt biztosít. Nyomás a belső lábtartóra, és keresztbe megy a dolog. Legalábbis a finoman elegyengetett murvás pályákon. Keményebb, tapadóbb talajú utakon a Mitas gumi szinte túl sok tapadással rendelkezik, és a driftet már határozottan kell kezdeményezni, hogy megtörjük a tapadást. Ez azonban végül is luxusprobléma, és az Enduro Trail XT+ murván nyújtott teljesítménye összességében dicséretes.

Hogy a Mitas gumi murván jól működik, azt az elődjével, az E-09-cel átélt Seeker Raid után kevéssé lepett meg minket. A legizgalmasabb kihívás számunkra és a gumi számára eleve világos volt: sáros fel- és lejtők. Nemcsak a szlovén TET híres arról, hogy nedves-nyirkos időben megköveteli a tudást, hanem ettől függetlenül is számos erdei és tarvágásos út található a track-ünkön. Ezek gyakran egyáltalán nem meredekek vagy nehezek. Az előző napok és hetek sok esője miatt azonban a talaj annyira átitatódott vízzel, hogy még a sík útszakaszok is verejtékeztető akadállyá válnak. Sárban fontos megtartani a lendületet, mert állóhelyzetből szinte nem lehet elindulni. Hogy mégis kihozzuk a maximumot a rendelkezésre álló tapadásból, a gumit lehetőleg minél tovább szabadon kell tartani, azaz rendelkeznie kell öntisztuló képességgel, ami azt jelenti, hogy a sarat kilöki a mintázatból. Hogy a gumi mikor és egyáltalán betömődik-e, nem csak a gumitól, hanem erősen a talajtól és a haladási sebességtől is függ.

Egy túraendúróhoz alkalmas gumihoz képest az Enduro Trail XT+ nagyon sokra képes. Még csúszós helyzetekben is óvatos gázkézzel sikerül tapadást találni és fenntartani a tolóerőt. Ha azonban mélyebb és ragadósabb lesz a talaj, eléri a határait. Bár ez lényegesen tovább tart, mint a legtöbb más "kompromisszumos gumi" esetében vegyes használatra, végül azonban az Enduro Trail XT+ bordái is túl közel állnak egymáshoz ahhoz, hogy a sűrű sarat eltávolítsák. Főleg agyagos talajon, közte elszórt nedves, csúszós kövekkel, számunkra ott véget ér a móka, és vissza kell fordulnunk. Az átlagos offroad tudásunkkal és a meglehetősen nehéz gépeinkkel ilyen körülmények között minden gumi nehéz helyzetben lett volna.

Összesen 1.300 km-t tekertünk le utunkon, ebből kb. 500 km autópálya, 300 km országút és 500 km burkolatlan út volt. Ennyi kilométer után a gumi állapota valójában még nagyon jó, és alkalmas legalább még egy, ha nem több túrára is. Az abszolút élettartamot nem tudom megnevezni, mivel az erősen függ a járműtől és a megtett útvonaltól is. Bizonyos releváns fórumokon 2.000 km-es élettartamokról esik szó, bár még nincsenek igazi hosszú távú tapasztalatok az új Enduro Trail XT+-szal. Emellett ez elég szűkösnek tűnik számomra. Az első 1.300 km után az a benyomásom, hogy csak nagy aszfaltaránnyal, erős motorral és motivált gázkézzel lehet ilyen gyorsan elkopasztani a gumit. Kevesebb visszafogottsággal a csuklóban, és néha puha erdei vagy mezei utakon megtett kilométerekkel utazva, 4.000 km-es vagy akár még nagyobb élettartamot tartanék reálisnak. Alább a gumi állapota kb. 1.500 megtett kilométer után, összehasonlításképp.

A Triumph Tiger 900 Rally Pro utunkon a Mitas Enduro Trail XT+ gumit tömlő nélküli felnijein használta. A Royal Enfield Himalayan ezzel szemben klasszikus tömlős gumikra épít. A Tiger esetében a sáros szakaszokra a gumi légnyomását 1,6 barra állítottuk elöl és 2,0 barra hátul. A Himalayan 1,5 bar elöl és 1,8 bar hátul nyomással haladt. Elvileg a tömlős gumikat preferálom, mert így felnihiba vagy elvágott gumi esetén a vadonban is tud az ember segíteni magán. Éles tárgyak okozta gumisérülés esetén a tömlő nélküli gumit ugyan egyszerűbb megfoltozni, de vészhelyzetben mégis be kell húzni egy tömlőt ideiglenesen, ami nem minden tömlő nélküli felnin olyan egyszerű. A puha körülmények miatt utunkon nem állt fenn nagyobb gumisérülés veszélye, de ha valaki például Boszniában magas tempóval akar kegyetlen köves pályákon száguldani, az XT+ Dakar a kemény karkasznak és a Heavy-Duty gumikeveréknek köszönhetően jól alkalmas erre. Ennek hátránya, hogy a kemény gumit nagyon nehéz kézzel lefeszíteni a felniről. Már a rokon E-09-en is nem egy hobbi-szerelő tört bele a fogát a kézi gumicserébe. Tippünk: lapos gumival óvatosan még haladjunk egy darabig, hogy a gumit a hajlítómozgás révén felmelegítsük, majd mihamarabb szedjük le a meleg, ezáltal puhább gumit a felniről. Ez segíthet valamit, de az XT+ így is szinte biztosan kihívást jelent a pit stopnál a zöldben.

A túraendúro szegmens folyamatosan növekszik, ezzel együtt a vegyes használatra alkalmas gumik száma is. Mindazok számára, akik éppen megfelelő gumit keresnek on-/offroad túrájukhoz, megkockáztatok egy gyors összehasonlítást a konkurens gumikkal, amelyek szóba jöttek az utazás előtt. Népszerű 50/50-es gumikat, mint a Metzeler Karroo 4, Heidenau K60 Ranger vagy Dunlop Trailmax Raid, figyelembe vettem, mivel kiválóan működnek az úton és elfogadható offroad teljesítményt nyújtanak. A kisebb mintamélység és a nagyobb, egymáshoz közelebb álló mintablokkok miatt azonban egy probléma sáros terepen előre látható volt. A szűkebb választásba bekerült a túraendúro-gumik klasszikusa is, a Conti TKC 80. Kora miatt azonban kissé csúszós nedves úton, és főleg az első kerék nagy bordái számomra túl szélesek és laposak voltak a sárhoz és puha földhöz. Választásra állt még a Michelin Anakee Wild, NastyNils kedvenc 50-50-es offroad gumija, amely azonban burkolt úton nem gördül olyan simán. Végül a Mitas gumik mély mintázata és az ezzel járó legkisebb idegesség az időjárás-előrejelzés láttán volt a döntő.

A Mitas Enduro Trail XT+ remek gumi mindazoknak, akiknek a szokásos 50-50-es gumik offroad teljesítménye már nem elég. Vele magabiztosan lehet mozogni könnyű és durva murván, tarvágásos utakon és mezei utakon egyaránt, csak ragadós sárban ér véget a móka. Ugyanakkor a hosszabb autópálya-szakaszok sem jelentenek problémát, és száraz időben egészen gyorsan lehet cirkálni az aszfaltozott kanyargós úton. Ahogy a bordás gumiknál megszokott, kell némi hozzászokási idő a bordák önálló mozgásához, és óvatosság nedves úton. Aki nagy túrákat tervez, a magasabb élettartam, a nehezebb terhelés és a lehetséges defektek megelőzése miatt inkább az XT+ Dakar verzióhoz nyúljon.

Érdekesnek találod a Mitas Enduro Trail XT+ offroad gumit? Az Enduro Trail XT+ tulajdonságairól és elérhető méreteiről bővebb információt a Mitas weboldalán találsz.