Honda XL750 Transalp vs NC750X DCT

A Honda XL750 Transalp és a Honda NC750X DCT motorjai mély morajlással életre keltek, amikor úgy döntöttünk, hogy két keréken felfedezzük a Tenerife vulkanikus szigetét. Egy hétig intenzív motorozásban volt részünk, felfedezve a sziget változatos útvonalait. A [Canaryride]-tól bérelt motorjainkkal (https://www.canaryride.com) és a Calimoto által tervezett útvonalakon kanyargókkal, hegyekkel, strandokkal, keskeny ösvényekkel és akár autópálya-szakaszokkal is teli utazást terveztünk. Felszerelkezve a videofelvételhez szükséges felszerelésekkel, két keréken vállaltuk a kihívást.

Fiam, aki 175 cm magas és 45-ös cipőméretet visel, elkísért minket. Az ő hosszú lába fontos tényező volt a motorok összehasonlításakor. Az XL750 Transalp-on minden vezetési helyzetben elegendő helyet találtunk, míg az NC750X-en a hely kissé szűkebbnek tűnt.

Az ülésteszt során kiderült, hogy fiam lába ütközött a sarkamnak, és a Transalp ülése kényelmesebbnek bizonyult. A "hosszútávú utazás kényelme segédüléssel" szempontjából egyértelműen a Transalp nyerte a pontot.

A Honda Enduro DCT azonban egy nagy pluszponttal indult. Már az elejétől kezdve vezette a tesztet. Ugyanaz volt, mint mindig - felültem egy DCT-vel szerelt enduróra, és a lelkesedés azonnal magával ragadott. A Honda automata duplakuplungos váltója nemcsak a motorozást tette nyugodtabbá, hanem megőrizte az "igazi motorozás" érzését is. Különösen a hektikus tengerparti régiókban bizonyult igazi áldásnak a váltó. A konvojok könnyed előzése és a városi forgalomban való manőverezés gyerekjátékká vált. Az Enduro másik nagy előnye a tágas, a jármű kulcsával zárható tárolórekesz volt.

Az Enduro DCT a gyakorlatiasabb motorkerékpárnak bizonyult. Nagyszerű hétköznapi motorkerékpár, amely rövid kirándulásokra, de hosszabb utakra is tökéletes. Praktikus kialakítása és DCT váltója megbízható társsá teszi minden olyan motoros számára, aki nemcsak az utakat, hanem a mindennapokat is meghódítja.

Az XL750 Transalp a saját 92 lóerejével és 75 Nm nyomatékával valóban kiváló teljesítményt nyújt a tesztúton az NC750X-hez képest, amely csak 59 lóerős és 69 Nm nyomatékú. Ezek a teljesítménykülönbségek egyértelműen érzékelhetőek voltak a Transalp dinamikusabb vezetési stílusában. Lassú tempóban vagy egyenes szakaszokon való utazáskor talán alig érezhető a különbség.

Városi közlekedésben sem okozott problémát a teljesítménykülönbség. De a hegyi hágókon a különbség markánsan érezhető volt. Itt mutatta meg a Transalp az erejét, és bebizonyította, hogy többre képes, mint pusztán a lóerőszámok. Motorja élénk és játékos. Ez a modern erőforrás tökéletes egyensúlyt teremt a mindennapi használat praktikussága és a nagyobb motorozási élmény iránti vágy között. Egy gázelvétel, és a Transalp olyan gyorsulással válaszol, amely az NC750X-et messze maga mögé utasítja.

Egy másik fontos különbség a futóműben mutatkozik: az XL750 Transalp egy fordított teleszkópvillával rendelkezik, amely lenyűgöző, 200 mm-es rugóútat kínál. Ez az összeállítás ideális vegyes terepen és könnyű terepen való vezetéshez. Ezzel szemben az NC750X-nek hagyományos teleszkópvillával kell beérnie, amelynek rugóútja 120 mm, így inkább közúti használatra alkalmas. A vezetési viselkedésbeli különbség még a mindennapi utakon is egyértelműen érezhető volt. Az úthibák, a rossz aszfalt vagy akár a csatornafedelek sokkal több visszajelzést adnak a motorosnak az NC750X-en, mint a Transalp sima vezetési élménye. Ez nemcsak a nagyobb rugóútnak köszönhető, hanem a Transalp kiváló lengéscsillapító tulajdonságainak és az Enduro 21 colos első kerékének is, amely simán átgördül az akadályokon az NC750X DCT 17 colos közúti kerékével szemben. Tehát az XL750 Transalp egyértelműen hangsúlyozza a menetteljesítményt és a kezelhetőséget.

Az ítélet? Nem olyan egyértelmű, mint amilyennek első pillantásra tűnik! Az NC750X Enduro túra során a sima motor és a harmonikus kezelhetőség rendkívül nyugodt vezetést biztosított. Az NC750X nyergében élvezhettük a lélegzetelállító tájat, és élveztük a festői kilátópontokon való ülést. A gép manőverezése, indítása és kezelése még könnyebben elérhető, mint a Transalp-on. Az NC750X-en ülők, akik már kipróbálták a DCT váltót, azok megértik, miről beszélek. Ez a Honda Enduro egyszerűen olyan kevés koncentrációt igényel, hogy rengeteg energia marad az érzékszervekkel való teljes élvezetre.

Meglepő módon az NC750X teljesítményhiánya a gyakorlatban kevésbé bizonyult problémásnak. Az NC750X nyergében egyszerűen harmonikusnak érződik a motor, és minden csodálatosan működik. Elkényeztetett motorosként talán inkább a laza futóművel és az enyhe első fékkel lehetne civakodni. Itt a csak kicsivel drágább Transalp a pontosabb fékezési manőverekkel és a hosszú lejtős szerpentineken több tartalékkal jár.

Összességében a Transalp az impozánsabb motorkerékpár, amely magasabb üléspozíciójával nagyobb kényelmet kínál a magasabb motorosoknak. Az NC750X ezzel szemben kompaktabb, és jobban megfelel az alacsonyabb termetű motorosoknak.

Mindkét motorkerékpár kiemelkedik a kezelhetőség és a stabilitás tekintetében. Mindkét motoron kényelmesen érzi magát, mind a szűk kanyarokban, mind a végtelen autópálya szakaszokon. Közvetlen összehasonlításban az NC750X a DCT váltóval egy modern koncepciónak tűnik. Az, hogy a Transalp a fejlettebb motorkerékpár, különösen az 5 colos TFT kijelzőn és az élénk motoron látszik, míg az NC750X LCD kijelzője csak a legfontosabb információkat közli.

A Honda Enduro valóban a Tenerife-i szigeten mutatta meg igazi erejét. A Teno-hegység és az Anaga-hegység átkelése teljes pompájában mutatta meg képességeit. Számos előzési manőverrel kellett szembenéznünk a keskeny ösvényeken, amelyek ezekben a fenséges hegyvidéki tájakon vezettek keresztül. Ezekben a pillanatokban mutatta meg a Honda Enduro valódi nagyságát: a motor meglepően nagy teljesítményt és sportosságot nyújtott, miközben könnyen kezelhető maradt. Mindig magabiztosan érezte magát a nyeregben, a motor pedig játékosnak és elérhetőnek tűnt. Ez az egyedülálló kombináció még a legnehezebb előzési manővereket is gyerekjátékká tette az Anaga és Teno hegység szűk szurdokaiban. Felejthetetlen élmény, amely tökéletesen megragadja a Tenerife-i Honda Enduro lényegét!

Bár a Honda Enduro 850 mm-es ülésmagassága papíron nem tűnik különösen alacsonynak, ez egy kompakt és könnyen vezethető motorkerékpár. Valószínűleg a motor is hozzájárul ehhez a gondtalan vezetési élményhez. Amint a motor bemelegszik, tisztán és pontosan dolgozik. Élénken pörög, de kényelmes, nyugodt tempóban is lehet vele motorozni. Minden kezelőszerv könnyen kezelhető, ami bizalomérzetet kelt.

Az utastársam és én kényelmes helyet találtunk a Honda Enduro-n, még egy kiegészítő SW-Motech Drybag hátsó csomagtartóval is. A fiamat különösen lenyűgözte az ülés minősége és a kényelmes térdszög. Be kell azonban vallanom, hogy egy hosszú nap után a nyeregben egy kicsit feszesebb ülést szerettem volna.

Link az SW-Motech Drybag hátsó táskához

A közvetlen összehasonlítás azt mutatja, hogy a Honda Enduro 16 kg-mal könnyebb, mint az NC. Az NC viszont az alacsony ülésmagasságával és a DCT váltóval pontoz, ami még könnyebben kezelhetővé teszi, mint a Honda Enduro. Durvább aszfalton és nagyobb teljesítményigény esetén azonban a Honda Enduro előnye még egyértelműbbé válik. Az intenzív teszthét végén mindkét motorkerékpár lenyűgözött minket. A DCT sebességváltó lenyűgöző előnyei ellenére egyhangúlag a Honda Enduro mellett döntöttünk, mint a teszt győztese.

• Motorbérlés Tenerifén: https://www.canaryride.com/de/
• Csomagmegoldások túrázáshoz: [SW-Motech Drybag](https://sw-motech.com/Produkte/Gepaeck/Hecktaschen/Drybag+tail bags/4052572240373.htm) nagy terhekhez, kiváló minőségű SW-Motech hátizsák rövid túrákhoz drónnal, de állvány és kamera nélkül, GoPro-val és kamerával csak a bum bag.
• Az Anaga-hegység és a Teide túra útvonala
• A Masca-szurdokba vezető túra útvonala
• Kommunikációs rendszer: Cardo Packtalk Edge
• Sisak: HJC RPHA 91