Ducati Panigale V4S 2025 – Teszt közúton és versenypályán

A Panigale V4S-t egy átfogó teszt során próbáltam ki mind közúton, mind a Slovakia Ringen, és bemutatom, mire képes ez a motor, hol vannak a határai, és hogyan győzheti meg a mindennapokban a radikális jellege ellenére.

Már az első felülésnél világossá válik: A Ducati Panigale V4S teljes mértékben sportos jellegű motor. Az új formájú tank jobb térdtámaszt biztosít, a karcsú kialakítás pedig megkönnyíti a test illeszkedését a motor vonalvezetéséhez. A sportos üléspozíció ellenére a térdszög meglepően alkalmas a mindennapi használatra, még a magasabb motorosok is elegendő helyet találnak. Mindössze a kormányra nehezedő súly és a kuplung használata a városi forgalomban emlékeztet a versenysportos fókuszra.

A motor a vártnál kifinomultabbnak bizonyul. A 216 lóerő és 120 Nm nyomaték alacsony fordulatszámokon is meglepően kontrollált teljesítményt nyújt. Még lassú haladásnál is nyugodt a V4, nem mutat hajlamot a rángatásra. Valójában a motorblokk körülbelül 6.000-7.000 fordulat/percnél kezd igazán életre kelni. Ettől a ponttól kezdve a Ducati határozottan húz, majd 9.000 fordulat/percnél igazán belelendül. Ez a sebességtartomány azonban az úton többnyire elérhetetlen marad. Miért? Az első sebességfokozat extrém hosszúra van áttételezve és már 160 km/h-ig elér, ami a versenypályán értelmes, hogy ott is használható legyen az első sebességfokozat, de szűk kanyarokban az úton már nehezen kezelhetővé válik. Itt egy rövidebb végáttétellel lehetne ellensúlyozni ezt.

Az elektronikusan szabályozott Öhlins futómű igazi előnyt jelent a mindennapok során. Komfortos beállításban még a rossz útszakaszokat is simán elnyeli. A motor mindig stabil marad, de sosem túlcsillapított. Aki sportos módra vált, azonnal érezheti a kiélezett reakciókat, ami ideális dinamikus vidéki túrákhoz. Az átdolgozott elektronikus futóművezérlés általánosságban is jó automata módokat kínál, amelyek a motorozási helyzet függvényében folyamatosan igazítják a csillapítást, így a kényelmes motorosnak leveszi a válláról a beállítások terhét.

Az elektronikában a Ducati mélyen beletúrt a trükkök tárházába. A nagy, 6,9 hüvelykes TFT kijelző áttekinthetően mutatja az összes aktív rendszert, a kipörgésgátlótól, a slide-kontrollon át, a wheelie-kontrollig. Különlegesség azonban az új eCBS, egy intelligens kombinált fékrendszer, amely fékezés közben automatikusan aktiválja a hátsó féket is még akkor is, ha a motoros már elengedte a féket. Ez különösen kanyarodáskor ad plusz stabilitást, és segít a motorosnak szorosabb kanyarrádiuszt választani.

Összességében a Panigale V4S a közúton megdöbbentően jól kezelhető motor, amely óriási potenciállal bír. A magas fordulatszámon jelentkező teljesítményrobbanás ellenére a Ducati a mindennapokban is jól adagolható. Azonban világos: ez a motor meg akarja mutatni, mit tud, ami a nyilvános közlekedésben csak korlátozottan lehetséges.

A Slovakia Ringen a Panigale V4S megmutatja valódi rendeltetését. Ezen a kihívásokkal teli pályán, gyors buckákkal, hosszú egyenesekkel és szűk kanyarokkal a V4-es erőforrás a csúcsformáját hozza. 8.000 fordulat/perctől a motor folyamatosan szállítja a 200 lóerő feletti teljesítményt, egészen a 15.000-es fordulatig terjedő határig. A fordulatszám-szeretet, párosulva a lenyűgöző sima teljesítményszállítással, lehetővé teszi, hogy fokozatról fokozatra teljes erővel használjuk ideges reakciók vagy tisztátalan gázreakciók nélkül. Ez lehetővé teszi, hogy a 216 lóerőt nagyon jól adagolhassuk.

Különösen érezhető a visszafelé forgó főtengely hatása. Ez aktívan segít abban, hogy erős gyorsításkor is az első kerék a talajon maradjon - valódi biztonsági és teljesítményelőny. Ez a tulajdonság különösen az alsó fokozatokban segít, ahol az aerodinamika a gyenge légáramlás miatt még nem igazán hatásos. 200 km/h feletti sebességeknél, például a Slovakia Ring buckáin, a motor eleje az aerodinamikának és motorkiegyensúlyozottságnak köszönhetően megnyugtatóan stabil marad, és ezért a teljesítmény nagy része előre haladásra fordítható. Amit viszont mégis túl soknak találunk, azt az elektronika megbízhatóan, finoman szabályozza le. Itt mutatja meg igazán, mit tud. A vezetéstámogató rendszerek érzékenyen, de nem tolakodóan avatkoznak be. Különösen az eCBS hatékonysága meggyőző az éles fékezések során szűk kanyarok előtt, ahol a motor a hátsó féknek köszönhetően csendesen és stabilan marad. Kanyarodáskor is marad egy kis fékerő, ami tovább javítja a kezelhetőséget és manőverezhetőséget. Egy igazi előny a versenypályán és az országúton egyaránt.

Az új alváz-beállítás, a megváltozott merevségekkel és a könnyebb kétkaros lengőkarral szintén megmutatja hatását a versenypályán. A motor a hullámos útfelületen is stabil marad, jobban elnyeli a dőlésszögben érkező ütéseket, és jó tapadást biztosít a hátsó keréken, különösen a nagyméretű versenyabroncsokkal. Bár az új lengőkar jól működik, valószínűleg sokan mégis visszasírják majd a történelmi egyoldali lengőkart, amely évtizedekig meghatározta a Ducati külsejét. De egyszer mindennek vége, vagy el tudtátok volna képzelni 10 évvel ezelőtt, hogy Ducati nem épít V2-est a szupersport motorjaiba?

A félig aktív futómű ideálisan állítható a Track 1 és Track 2 módokkal. Míg a Track 1 az élénk teljesítményre koncentrál, a Track 2 egy kicsit kényelmesebb, de mégis sportos beállítást nyújt - ideális az egyenetlenebb pályákra. A Pirelli nagyméretű abroncsokra váltás még több kanyarélvezetet biztosít a csúcsponton, és támogatja a szűk íveket anélkül, hogy a geometria kézi beállítását igényelné.

Az összes komponens összjátékából kiderül: a Panigale V4S a versenypályán egy éles, de irányítható szerszám - precíz, kihívást jelentő és rendkívül teljesítményképes.